Mindenki fél és aggódik…

"Az Üzenet című szúra úgy kezdődik:
„Miről kérdezik egymást? A hatalmas hírről, amivel kapcsolatban összekülönböznek.” (Az üzenet, 78:1-3)

Ezzel adja tudtunkra, hogy a tagadók hogyan vitáznak az Ítélet Napjáról, arról, hogy valóban igaz-e a Túlvilág létezése, valóság-e a Pokol és a Paradicsom.

A Tudatlanság Korában, akárcsak a mai szekuláris világrendben, az emberek nem aggódtak a Túlvilág miatt, s elszámolás és felelősség nélkül élték evilági életüket. A legkevésbé sem aggódtak amiatt, hogy egy napon majd el kell számolniuk mindazzal, amit ebben a világban cselekedtek. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy az erősek elnyomták és kihasználták a gyengéket, embertelen és kíméletlen viselkedéssel. Ezért, amikor a Kegyes Korán a Túlvilágról hírt adott, a hitetlenek által saját maguknak kialakított téves világrend megrendült, élvezeteik elhalványultak, és kényelmetlen érzések kerítették őket hatalmukba.

Ezért a hitetlenek elmentek Allah Küldöttéhez, s azt ajánlották neki: ha nem beszél többet a Túlvilágról, nem nyilvánít harámnak (vallási értelemben tiltottnak) semmit és békén hagyja a bálványaikat, elfogadják vezetőjüknek és követni fogják.

Azoknak a helyzete, akiket zavarnak a Túlvilágról szóló hírek, akik nem akarnak a halálra gondolni, istenszolgálat, felelősség és mérték nélkül élnek, a Tudatlanság Kora hitetlenjeinek helyzetéhez hasonló.
Például, ha egy olyan városban vagy városrészben, ahol nem vallásos emberek élnek, építenek egy imaházat vagy mecsetet, a környékbeli ingatlanok értéke visszaeshet, mert senki nem akar már ott házat venni. Különösen a mecset esetében az előtte található emelvény, ahova a koporsót teszik, amíg a temetési imát imádkozzák az elhunytért, a halálra emlékezteti azokat, akik a túlvilági elszámolás gondolata nélkül élnek.

Amikor az isztambuli Zincirlikuyu temetőjének kapuja fölé a Kegyes Korán egyik ájáját írták ki: „Minden lélek megízleli a halált” (Imrán családja, 3:185), sokan panaszkodni kezdtek: a felirat miatt szomorúnak, levertnek érzik magukat, és eltávolítását követelték.
Vagyis alapjában véve a halál utáni élet hívőkben és hitetlenekben egyaránt félelmet és aggodalmat ébreszt… A hívők is éreznek aggodalmat a halál, az Ítélet Napja és az örökkévaló élet kapcsán, és a hitetlenek is. De ennek mibenléte különböző.

A tagadók azért félnek a Túlvilágra vonatkozó hírektől, mert haboznak: mi van akkor, ha a halál mégsem a végső megsemmisülést jelenti. Aggódnak, hogy mégis el kell számolniuk a cselekedeteikkel. Vagyis a viselkedésük olyan lelki válság, ami abból származik, hogy nem a valódi emberi természetük szerint éltek, amelyben megvan a hajlam és az igény az istenszolgálatra.

A hívők pedig amiatt aggódnak: ha ma, az evilági életben nem vagyok képes Uramat az Őt megillető módon szolgálni, vajon milyen helyzetben leszek a valódi, túlvilági életemben?"

Osman Nuri Topbaş efendi