A zakat fizetésének fontos szabályai
Írta: admin - Dátum: March 18 2012 18:01:12
A zakátot holdévenként egyszer kell fizetni, az ember vagyonának 2,5 százalékát. A Korán parancsai leginkább holdévre szólnak, ami 355 nap hosszúságú de ma sok muszlim országban a napévet veszik alapul, ami 365 nap. Ezért ezt a tíz napot figyelembe kell venni a zakát kiszámításánál, ami így körülbelül 2,6 százalék egy napévre. Valamint azokban az országokban, ahol nagyon nagy az infláció, a zakátot stabil értéken kell kiszámítani. E-gyes országokban az infláció akár 100 százalékos is lehet, ezért ha a kezdeti tőkénk szerint számítjuk ki a zakátot, a szegények csak a felét kapják annak, ami jár nekik. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a zakátot csak magánszemélyek kaphatják. Jótékonysági szervezetek, iskolák, kórházak nem jogosultak rá, ezeket másféleképpen kell segítenünk. Nem számít bele a zakátba az sem, ha megvendégeljük a szegényeket, hiszen az ételt nem birtokolják.
A Korán egyértelműen behatárolja, hogy kik jogosultak a zakátra. Ennek segítségével a szegények is emberi életet élhetnek, nem kell megaláztatásokat és lenézést elszenvedniük mástól. Az Iszlám célja annak megakadályozása is, hogy az embereknek koldulniuk kelljen a szegénységük miatt.
Egy nap egy falusi ember jött a Prófétához (s.a.s.) és pénzügyi segítséget kért tőle. Allah Küldötte (s.a.s.) látta, hogy a férfi erős és egészséges, és megkérdezte tőle: “Milyen vagyonod van?” “Egy zsákom van csak, meg egy tálam” – felelte az ember. “Akkor add el ezeket,az árukon vegyél egy fejszét, és járj az erdőbe fát vágni. Akkor nem kell majd koldulnod a megélhetésedért” – tanácsolta neki a Próféta (s.a.s.) . A muszlim meg is fogadta a tanácsát, és hamarosan megmenekült a szegénységtől.
Az Iszlám az egyensúly vallása. Nem tiltja meg, hogy a nincstelenek segítséget kérjenek a gazdagoktól, de arra bátorítja őket, hogy tartsák el saját magukat. Akik szokásukká teszik a koldulást, azokról a Korán azt mondja:
Akadnak közöttük olyanok, akik megrágalmaznak téged az adomány miatt. Ha kapnak belőle, akkor elégedettek, ha azonban nem, akkor haragszanak. (Korán, 9:58)

Az ilyen emberek megfeledkeznek a saját méltóságukról, és csak a könnyű élet érdekli őket. A Próféta (s.a.s.)nem szerette az ilyen viselkedést. Egy napon eljött hozzá valaki, és adományt kért tőle. Válaszul a Próféta (s.a.s.) azt mondta: “A Mindenható Allah nem hagyta az adomány elosztását az emberekre, még a prófétákra sem. Hanem megnevezett nyolcféle embert, és azt mondta: ha beletartozol valamelyik kategóriába, akkor részt kaphatsz belőle.”
Allah Küldötte (s.a.s.) nagyon alapos volt a zakát elosztásában. Abban az időben személyesen gyűjtötte be a gazdagoktól, és osztotta szét a szegények között, ahogy a Korán előírta. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne segíthetnénk bárkin, akin akarunk, de ez nem tartozik a zakát körébe. Önkéntes adományt bármikor adhatunk, bármilyen jó ügy érdekében. A Próféta (s.a.s.) nem adott a zakátból azoknak, akik nem érdemelték meg, de az önkéntes adományok szétosztásánál nem utasított el senkit.

Allah Küldötte (s.a.s.) sok mondásában hangsúlyozta az irgalom és együttérzés fontosságát. Egy hadíszban azt mondja, hogy irgalmasnak kell lennünk az egész teremtéssel: “Legyetek irgalmasok azokkal, akik a földön vannak, és akkor az, Aki az égben van, irgalmas lesz veletek.”

És az Iszlám pénzügyi kötelezettségeinek tejesítése, mint a zakát, usr és egyéb adományok, az egyik legfontosabb kulcs ahhoz, hogy ezt az Irgalmat elnyerhessük.
Mivel a Korán azt parancsolja: “A koldust ne űzd el!” Allah Küldötte (s.a.s.) azt mondta, hogy a jó modor része az, hogy nem hagyjuk üresen azoknak a kezét, akik kérnek tőlünk, még ha csak egy datolyát tudunk is adni. (Bukhari, Kitab al-Zakat)
Erre a hadíszra hivatkozva apám, Musa Efendi, még azoknak is adományt adott, akik kizárólag koldulásból éltek, és azt mondta: “Mindig adnunk kell, hogy nehogy hozzászokjunk ahhoz, hogy nem adunk, és zsugorivá váljunk”.
Az Iszlám teljesen kiegyensúlyozott vallás, egyrészt azt tanácsolja a gazdagoknak, hogy adakozzanak bőkezűen a szegényeknek és mindenféle jó célra, másrészt azt tanácsolja a szegényeknek, hogy dolgozzanak keményen a megélhetésükért, és ne hagyatkozzanak a koldulásra. Más szavakkal szólva, hogy elkerülje a mások jóindulatával való visszaélést, az Iszlám csak rendkívül nehéz körülmények között engedi meg, hogy másoktól segítséget kérjünk. Ezért a Próféta (s.a.s.) sok társának azt kötötte a lelkére, hogy soha ne kérjenek senkitől semmit.
A jó muszlimnak azonban kötelessége, hogy megkeresse azokat az embereket, akiknek valóban szükségük van az adományra, de akik nem kérnek másoktól, mert túl szemérmesek ahhoz, hogy anyagi helyzetüket említsék. A következő hadíszban a Próféta úgy határozza meg a szegények fogalmát, hogyazok, akiknek nincs meg az anyagi lehetőségük mindennapi szükségleteik fedezésére.
Abu Huraira arról számolt be, hogy Allah Küldötte (s.a.s.) azt mondta: “Más elbeszélés alapján: Nem az a szegény ember,
aki körbejárja a házakat, s el lehet küldeni egy-két morzsával vagy egy-két datolyával. Az igazán szükséget látó az, akinek nincs elegendő pénze, de nem árulja el a szegénységét, hogy ne kaphasson alamizsnát, és mégsem koldul.”
A Próféta (s.a.s.)ebben a hadíszban azokra hívja fel a figyelmünket, akik nem kéregetnek, hanem csendben és türelemmel viselik szegénységüket. A Korán a következő ájában hívja fel a figyelmünket arra, hogy az ilyeneknek adjunk adományt:

(Az adomány) a szegényeké, akiket az erőfeszítés Allah útján visszatart az utazástól, s nem tudnak (munkát vagy kereskedést keresve) járni a földön. Csak a tudatlan tartja őket gazdagoknak azért, mert megtartóztatják magukat (a koldulástól). Ám megismered őket a jelükről: nem kérnek tolakodó módon az emberektől. És amit javaitokból adakoztok, arról Allahnak tudomása van. (Korán,2:273)

Mint ebből a versből is láthatjuk, az embernek utána kell néznie, hogy kinek adja a zakátot. Ha nem teszi meg, és gondatlanul adakozik, és kiderül, hogy olyannak adott, aki nem jogosult rá, akkor az adománya nem érvényes zakát, és még egyszer ki kell adnia. Ha azonban tőle telhetően megvizsgálta az adományt kapó helyzetét, de mégis tévedett, az nem érvényteleníti az adományt.
A másik követelmény az, hogy a zakátnak szánt dolgot valóban a zakátban részesülő birtokába kell adni (nem lehet pl. kölcsönadni vagy visszavenni).
Amikor adományt adunk, nagyon fontos a következő alapelv. Először is, a saját testünknek joga van felettünk, utána jönnek a családtagjaink és a rokonaink, a vérségi kapcsolat közelsége szerint. Az Iszlám öröklési törvényei ezeket a kötelékeket tekintik alapvető szabálynak. Akiknek joguk van, azok között is van különbség: elsők a közelebbi rokoni kapcsolatban állók, és azok, akik nagyobb szükségben vannak.
Ha kiválasztjuk azt, akinek adományt adunk, vegyük figyelembe, hogy mennyire közeli rokonaink, és hogy mennyire van szükségük az adományra. Ha egy idegen és egy rokonunk ugyanolyan nehéz helyzetben van, előnyben részesítjük a rokont, de ha az idegen van nagyobb szükségben, akkor őt. Az, hogy szeretjük a rokonainkat, nem azt jelenti, hogy semmibe vesszük azokat, akik szenvednek, és nagyon nehéz helyzetben vannak.
Ezek az elvek mutatják, hogy az Iszlám az együttérzés és erő vallása, amely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott életet. A Mindenható Allahba vetett hit egyik legszebb gyümölcse az, ha irgalmat mutatunk mások iránt. Az a szív, amelyben nincs irgalom és együttérzés, nem is él igazán, az ilyen szív halott. Amikor belekezdünk valamibe, és azt mondjuk: A Kegyelmes és Irgalmas Allah nevében, akkor is a Mindenható Allah irgalmasságot jelentő neveire hivatkozunk. A Korán első ájái is ezeket a neveket említik:

Dicsőség Allahnak, a Világok Urának,
A Kegyelmesnek, az Irgalmasnak
(Korán, 1:2-3)

Osman Nuri Topbaş:

ISZLÁM HIT, ISTENSZOLGÁLAT