ÁLTALÁNOS ISZLÁM TÖRTÉNELEM 4.

Dél-Kelet Ázsia
Délkelet-Ázsia alatt itt a Maláj-félszigetet, Jávát, Szumátrát (ma Indonézia), Borneót, számos kisebb szigetet és szigetcsoportot, valamint a Fülöp-szigeteket értjük. Ez a terület kelet-nyugati irányban körülbelül 5.450 kilométer, észak-déli irányban pedig körülbelül 2.000 kilométer kiterjedésű. Az iszlám vallás lassabban jutott el Délkelet-Ázsiába, mint az arabokhoz, és felvétele is több időbe telt. A terület szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn Arábiával és Indiával, így minden bizonnyal muzulmán kereskedők is letelepedtek a tengerparti kereskedővárosokban, őket pedig alighanem szúfik is kísérték. Így kialakult egy olyan muszlim jelenlét, amely, vallási tartalma mellett, az uralkodó rétegeket értékes kereskedelmi kapcsolataival, a helyi lakosságot pedig egyesítő szellemével nyerte meg. Indonéziában az iszlám térhódítása a XIII. század vége felé kezdődött meg, a partmenti kereskedő közösségek és a moszlim kalmárok közti kapcsolatok következményeképpen, majd fokozatosan a szárazföld belseje felé is terjedni kezdett. Az utazók célja nem csak a kereskedelem volt: diákok és tudósok, szúfik és szent emberek fáradoztak a moszlim társadalom kiépítésén egy újfajta környezetben. A helyi uralkodó réteget nem egy új muszlim réteg váltotta fel, hanem az iszlám tanításokat olvasztották egybe a magasan fejlett kultúrával és társadalommal, így az "arab" elem minimális volt. A délkelet-ázsiai vallás így megtartotta határozott helyi jellegét, ugyanakkor azonban egyértelműen muszlim volt.
A vallás korai szakaszáról nem sok feljegyzés maradt fenn, de a moszlimok szumátrai jelenlétéről említést tesz Marco Polo a késői XIII. században, és Ibn Battúta, a híres marokkói utazó, a XIV. század közepén. Itt alakult meg az első erős moszlim királyság Délkelet-Ázsiában: Aceh királysága Szumátra északnyugati csücskén, amely a XVI. század végére már komoly erővé vált. Ez a szultánság fokozatosan hódította meg egyrészt Szumátra más térségeit, valamint behatolt a Maláj félszigetre is. Terjeszkedésének végső pontja 1624 volt, ekkor érte el a szultánság legnagyobb kiterjedését. A XV. század elejére a Maláj-félszigeten fekvő Malaka már kis kiterjedésű önálló királyság volt muszlim uralkodóval és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal, később pedig a muszlim vallás terjesztésének fontos központja lett. A malakkai szultánság is folyamatosan terjeszkedett, befolyásának övezet nőtt. A század vége felé már a félsziget számos uralkodója tért át moszlim hitre, a vallás központja pedig Johore (Dzsohór) volt. Jáva szigetén megalakult a Mataram nevű muszlim királyság, és 1625-re már az egész szigetet uralma alá hajtotta. Jávától északnyugatra a XV. században a Maluku-szigetek lakói és Borneó egy része vette fel a muszlim vallást. A század folyamán az iszlám Jáva és Szumátra felől elérte a Fülöp-szigeteket, és, bár a szigetek lakosságának többsége keresztény, a muszlimok még mindig számottevő kisebbséget képeznek. (Főleg a Fülöp-szigetek déli részén élnek, -Mindanao szigetének déli részén, ott többségben.) Viszont hódítókként megjelentek először a keresztény portugálok, spanyolok, majd a hollandok. Így az ellenük való harcot sokszor az iszlám harci ideológiájával, a dzsiháddal is indokolták. Elmondhatjuk, hogy kb. 1500 és 1800 között a térséget nagyjából teljes egészében befolyása alá vonta az iszlám. Jáva szigetén viszont teljes egészében megmaradt az a csodálatos ősi kultúra, mely a mai napig áhítatra készteti az utazót, annak ellenére, hogy a sziget lakosságának túlnyomó része moszlimmá vált. Lakosai megőrizték ősi hagyományaikat, művészetüket, táncaikat. E szigeten ütközött a buddhista és a hindu hit az iszlámmal, mely az iszlám győzelmével zárult. A hagyományok megmaradásában mindenképpen szerepük volt a szúfi misztikus tanítóknak, rendjeiknek. Áthidaltak sok olyan problémát, melyre talán az ortodoxia puritánjai nem lettek volna képesek! Ibn al-Arabi misztikus tanait dicsérhetjük e nagy hittérítő munkában. A XVII. század közepén Abdal Rauf al-Sinkili maláj nyelvre fordította a Koránt. Ez a fordítás talán rámutat arra, hogy az iszlám hogyan volt képes alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, és hogyan tudta a Koránt hozzáférhetőbbé tenni. Az ortodox iszlámnak Malajziában és Indonéziában erős helyi jellege van, és nagy szerepet játszik benne a szúfizmus.
A XVI. században európai kereskedők jutottak el Indonéziába, akiknek a fűszer-és borskereskedelem miatt kikötőkre és biztonságos támaszpontokra volt szükségük. A portugálok érkeztek elsőnek, őket pedig a hollandok követték. Mindkét ország területeket szerzett, és a XIX. századig ők irányították Kelet-Indiát és Malájföldet. A hollandokat először az un. Holland Kelet-Indiai Társaság képviselte, a klasszikus gyarmatosítás csak később kezdődött. Elősször a gazdasági behatolás, koncessziók kötése történt meg, katonai támaszpontok kialakításának kíséretében. Az európaiak nagyszámú helyi lakost telepítettek át más országokba, és ez a lakosságcsere csak erősítette a moszlim identitást és együttműködést. A hollandok tovább terjesztették kereskedelmi érdekeiket, és kereskedelmi társaságuk erősen megvetette lábát a szigeteken, új kereskedelmi központjuk pedig Batáviában, Jáva északnyugati partvidékén volt. 1800-ban a területek a holland kormány uralma alá kerültek, és nem is kerültek ki onnan, csak rövid időre (1811-1816), amikor az angolok szerezték meg a Jáva és a hozzátartozó területek fölötti uralmat, kormányzójuk pedig Stamford Raffles lett. 1819-ben az angolok Szingapúrban építették ki támaszpontjukat, és uralmukat kiterjesztették a Szumátra és a Maláj-félsziget között található Malaka-szorosra is. A XIX. század közepére az angoloknak Malájföldön, a hollandoknak pedig Indonéziában voltak területeik. A gyarmatosítók beleavatkoztak a helyi háborúkba. Mindig valamelyik felet támogatva, s ezzel is újabb pozíciókat nyertek. Az angolok így szereztek védnökséget Brunei szultanatusa felett, Borneó más részét közvetlenül gyarmatosították.
A XX. század elején indultak a nagyobb autonómiát célul tűző helyi mozgalmak. A Budi Utomo (Magas Törekvés) mozgalom, melyet holland neveltetésű jávaiak egy csoportja indított, a hagyományos moszlim értékekre épülő társadalmi rendszer megreformálására törekedett. Az iszlám mozgalmak közül a Muhammadija (1912) elsősorban haladó, míg a Nahdatul Ulama konzervatív volt. Az első valóban politikai töltetű modern vallási szervezet, mely széles tömegekre támaszkodhatott, az a Serikat Iszlám (Iszlám Liga)nevű szervezet volt, melyet 1912-ben hoztak létre. Az Indonéz Nemzeti Párt (PNI) 1927-ben alakult Ahmed Sukarno (1901-1970) vezetésével, célja pedig a Hollandiától független, egységes Indonézia megteremtése volt. Két csoportra különíthetjük el a holland uralom ellen küzdő moszlimokat, a jövő elképzelése tekintetében. A kisebb csoport kizárólag az iszlám vallás keretein belül képzeli el a majdani államukat (ezt nevezzük ma a politikai iszlámnak). A nagyobbik csoportot a világi nemzetállam megalakítása motiválta, természetesen az iszlám vallás megtartásával, de azt szétválasztva az államtól. Alapítói-vezetői nyugati egyetemeken tanultak.
A holland gyarmatosítók viszont igyekeztek bevezetni saját jogrendszerüket az iszlám jog és a hagyományok helyébe, még a házassági és az öröklési törvényeiket is szerették volna a gyarmatuk őslakosaira rákényszeríteni. Igyekeztek gátat szabni a moszlim iskolák terjedésének, azok működését is szerették volna meggátolni. Mindezek természetesen óriási ellenállást váltottak ki a helybéliekből. Az iszlám vallás adta az ideológiai töltetet a gyarmatosítókkal szembeni ellenállásra.
Az ellenállást erősítette a Naqsbandijja szúfi rend tanítói, valamint az Azhar Egyetemről érkezett Mohammed Abduh sejk tanítványai, akik modernista moszlim eszméket terjesztettek.
A II. világháború kitörése és az 1942-től 1945-ig tartó japán megszállás gátat vetett az ilyen politikai törekvéseknek. Az új megszállók, a japánok, megtiltottak minden politikai tevékenységet, viszont az iszlám vallásnak nagy engedményeket adtak, hogy a lakosságot maguk felé tudják érzelmileg hangolni. Ekkor alakult meg az Indonéz Muszlimok Tanácsadó Testülete, mely közvetlenül irányíthatta a moszlimok életét. E fenti tények igen szokatlanok, mivel pont a megszálló japánok segítették elő a moszlimok bizonyos önrendelkezéseit. Malájföldön, ahol a brittek rendelkeztek mandátummal, a moszlimoknak nem volt olyan nehéz sorsuk, mint a holland uralom alatt lévő testvéreiknek. Az angolok nem szóltak bele a belső vallási dolgokba, a kis királyságok viszonylag nagy belső önkormányzattal rendelkeztek, így az iszlám modernizációs mozgalmaknak nem is volt olyan táptalajuk, mint a majdani Indonéz területeken. A háború után Indonézia végre független köztársaság lett, koalíciós kormányában a moszlim, a nemzeti és a kommunista pártok tagjai vettek részt, elnöke pedig Sukarno lett (1945-1966). Kikiáltották a nemzetállamot, amely a pancsa silán, az öt elven nyugodott: az egyistenhiten, az indonéz nemzeti egységen, az igazságos és civilizált humanitáson, a demokrácián és a társadalmi igazságosságon. Az 1960-as években kitört polgárháborúban a kommunisták vereséget szenvedtek, és 1966-ban Suharto tábornok lett a köztársasági elnök.
Bár Indonézia hivatalosan nem muszlim ország, a Vallásügyi Minisztérium óvja a moszlimok és más hívők érdekeit; támogatják a nem politikai töltésű iszlámot, az Oktatási Minisztérium pártolja az iszlám oktatást, és minden iskolában van vallási nevelés. 1951-ben megalapították az Iszlám Állami Egyetemet, amely 1960-ban az Iszlám Vallás Állami Intézete lett. A Maláj-félszigeten is hasonló fejlődés játszódott le. 1948-ban megalakult a Maláj Államszövetség, 1957-ben pedig megalapították az önálló maláj államot, amelynek hivatalos vallása az iszlám, de vallásszabadságot biztosít más vallások követőinek. Az országot 1963-ban keresztelték át Malajziának. Névlegesen moszlim, és nagy szerepet játszik benne a missziós és oktatási tevékenységet végző dakva mozgalom.
A régió jólétéhez nagyban hozzájárult az olaj felfedezése és kitermelése: Brunei (egy Borneó északnyugati részén fekvő apró muszlim állam) szultánja jelenleg a világ leggazdagabb emberei közé tartozik. Az indonéz-maláj területen épült mecsetek hatalmasak és gyönyörűek, építészeti stílusuk pedig jobban emlékeztet az indiai stílusú templomépítészetre, mint az arab mecsetek geometrikus díszítésére.

Afrika

Az iszlám terjedése kezdetben valóban a korai kalifák alatt történt hódítások következménye volt. Az arab seregek gyorsan eljutottak Egyiptom, Palesztina, Szíria és Mezopotámia területére és Észak-Afrika partjaira. Ha egy berber törzsfő úgy gondolta, hogy érdemes iszlám hitre térni, törzse is követte. Észak-Afrika - a hippoi Szent Ágoston otthona, ahol az V. században virágzó keresztény egyház volt - hamar átvette az iszlám vallást, és a Közép-Kelettel ellentétben itt nem is maradtak keresztények, védett dhimmi státusuk ellenére. A muszlimok kezdetben nem folytattak térítő munkát, mert az iszlámot arab vallásnak tartották, de a VIII. századra az uralkodó vallás nem csak egyes emberek, de csoportok számára is vonzerővel bírt, hiszen felvétele határozott előnyökkel járt. Ezzel megkezdődött az áttérések több évszázadig tartó sorozata.
Afrika Szaharától délre eső része könnyen elérhető a sivatagon, vagy a Nílus mentén Szudánon keresztül, de az iszlám főleg a partmenti városokkal folytatott tengeri kereskedelem segítségével honosodott meg a földrészen. A VII. századtól fogva Kelet-Afrikát gyakran keresték fel arab és perzsa kereskedők, és közülük sokan le is telepedtek a part mentén. Kelet-és Nyugat-Afrikában az uralkodó osztályok a kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően tértek át moszlim hitre, a lakosság pedig a szúfik tevékenységének hatására. Nyugat-Afrikában a késői X.-XI. században mohamedán államok is alakultak, bár az iszlám továbbra is elsősorban az uralkodó rétegek vallása maradt. Az iszlám általában nem kirekesztő, és a mai napig is léteznek olyan falvak, sőt családok, amelyeknek egyes tagjai moszlimok, mások azonban nem.

Afrika Szaharán túli déli sztyeppés és szavannás területeit a muszlim arab, a nyugati területeken a berber kereskedők hamar megismerték.
Árucikkeik mellett vitték a Korán igéit, s nagyjából a XVI-XVII. Századra már Afrika középső részén sem volt idegen vallás az iszlám.
Általában a helyi törzsfők vették fel az iszlám vallást, s azt alattvalóikra is kötelezővé tették.
Ez a misszió igen szívósan vert gyökeret egészen a Guineai öböl déli részéig, Afrika keleti részén elsősporban a Vörös-tengertől le délre a tengerparti vidékeken terjedt el.
Kereskedőtelepek létesültek, s ebben az időben tartoztak Zanzibár fűszerszigetei, Afrika ezen partvidéke is az Ománi Szultán fennhatósága alá. Afrika szarvától egészen le a mai Mozambikig, beleértve Madagaszkár északi részét, a Comorre szigeteket is, az iszlám volt az uralkodó vallás ezen a földön. Nagy kereskedővárosok létesültek, ilyenek, mint Mombasza, Patte.
A fűszer, arany, elefántcsont és sajnálatos módon a rabszolgakereskedelem adta e területek gazdasági erejét.

Etiópiába is gyakran betörtek a környező moszlim államok seregei, vagy csak egyszerű moszlim rablóbandák, s tették ezt annak ellenére, hogy Etiópia az iszlám hajnalán barátsággal viseltetett a moszlimokkal szemben, s a Könyv Népei közzé tartoztak, mint keresztények.
Etiópia azonban a Négusok vezetésével ellenállt, s minden esetben legyőzte a moszlim seregeket (igaz, hogy az 1500-as évektől már a portugálok is segítették az amharákat).
Ám Etiópiában is elterjedt az iszlám, mára a lakosság közel 40%-a moszlim.
A Nílusi Szudánban az iszlám terjedését a fudzs törzsek gátolták kezdetben. Nomád állattartók voltak, s bátran szembeszálltak az arab és núbiai seregekkel. Amikor viszont áttértek az iszlámra, megnyílt délre a kapu, és a teljes Núbia és Gezíra is moszlim területté váltak.
Szinte az angol gyarmatosítás koráig két moszlim birodalom jött itt létre, az egyik Kordofán központtal, míg a másik Darfúr középponttal.
Afrika közepén, a Szahara déli részén, a Csád tónál is létrejött egy komoly moszlim birodalom, a Kanem - Bornu királyság, mely szinte a szenusszijja rend megjelenéséig uralta a környéket.
A Niger folyótól keletre egészen az Atlanti óceánig kereskedő városállamok jöttek létre, melyek váltakozva egy-egy létrejött, majd megszűnt moszlim birodalmak vazallusai voltak.
A legjelentősebb birodalom Timbuktu, az Aranyváros központtal a Szonghájok birodalma volt.
Ez a birodalom volt kiterjedésben és hatalomban is a legjelentősebb, s területe a mai Mali, Niger és Mauritánia és Burkina Fasso területeire terjedt ki. Timbuktu volt az afrikai iszlám központja, több ezer kötetes könyvtárakkal rendelkezett, több mint száz Korániskola működött a városban. Timbuktu híre elterjedt az egész iszlám világban.
Kis területekkel rendelkeztek, s befolyásuk sem volt nagy a Hausza és Mosszi államoknak.
Komoly befolyásuk volt az un. Marabitunoknak, akik egyfajta szúfi rendként terjesztették és tanították az iszlámot. Több uralkodó dinasztiát is hatalomra segítettek e térségben.
A XVII. Század elejétől kezdve közel egy évszázadig a marokkói uralkodó befolyása érvényesült e területen.
Már e korban védekezniük kellett a megjelenő európai betolakodók ellen, elsősorban, mint keleten, a portugálok voltak igazán veszélyesek. De már a spanyolok is igyekeztek támaszpontokat szerezni.
Mind a marabitunoknál, mind más szúfi rendeknél családok álltak az élen, s küldötteik, missziójuk egészen lejutott Afrika őserdei részéig.
E kereskedők, dervisek, szúfik terjesztették az iszlámot, tanították a Koránt, valamint az arab nyelv írás olvasásának tudományát.
Sok olyan sírhellyel találkozhatunk manapság is, melyben egy-egy szent életű moszlim missziós munkát végző ember nyugossza végső álmát.
Az európai gyarmatosítók behatolása az ezernyolcszázas évek közepétől nagy lendületet vett, s a franciák, angolok, portugálok, spanyolok sorra felszámolták a kis moszlim fejedelemségeket, városállamokat és királyságokat.
Két komoly ellenállásról emlékezem meg, mely az iszlám köntösében jelentkezett, s a gyarmatosítók csak nagy nehézségek árán tudták e mozgalmakat legyűrni.
A legjelentősebb a szudáni mahdijja mozgalom volt, mely 1881-től 1898 tartott.
Vezetője Muhammad Ahmad volt, aki Mahdivá, azaz a Próféta (bálk) utódává nyílvánította ki magát. Dervisrendből alakult hadserege, igazi szúfi volt a Mahdi.
Csapatai bevették az angolok által védett Khartumot, Gordon angol ezredesnek fejét vették.
Hosszú évekig a modern fegyverekkel rendelkező angol-egyiptomi csapatok nem tudták Szudánt visszahódítani, vereséget szenvedtek el.
Mahdi kalifává kiáltotta ki magát, s rövid igazságos uralom után 1885-ben meghalt.
Utódja Abdallah lett, aki 1898-ig, a mahdista kalifátus bukásáig uralkodott.
Kitchener lord vezette hatalmas brit-egyiptomi csapatok technikai fölényüket maximálisan kihasználták a fanatikus bátorsággal küzdő mahdisták ellen. Ők még képesek voltak a Níluson közlekedő hadihajó ellen is lovakkal, puskákkal szembeszállni botor módon, miközben a hajón felszerelt géppuskákkal, ágyúkkal tömegmészárlást rendeztek soraikban.

A másik szúfiíta rend, mely komoly sikereket ért el a líbiai olasz gyarmatosítók ellen, a szenusszíjja volt, s talán egy évtized is kevés volt, hogy az olaszok pacifikálhassák a törököktől elnyert Líbiát (1912).
A szenusszíjja ellenállt az olasz gyarmatosítóknak, míg függetlenségét vissza nem kapta Líbia.

Észak-Afrika (Marokkó, Algéria, Tunézia, Niger, Mali, Csád, Mauritánia) nagy részét a franciák gyarmatosították, azonban a Szahara belsejét igazán soha sem sikerült meghódítaniuk.
Mint említettem, Líbiát az olaszok szállták meg 1912-ben, mely az utolsó afrikai török birtok volt, mivel Egyiptom csupán névleg volt a szultán jogara alatt.
Egyiptom Szudánnal együtt angol gyarmat lett, annyi különbséggel, hogy Szudánt közös egyiptomi-angol birtokká nyilvánították. Egyiptomban formálisan a khedive uralkodott, azonban minden ben az angolok döntöttek. Szudán volt az egyetlen arab-iszlám ország, mely más arab ország uralma alatt állt.
Afrika indiai óceáni területeinek nagy része a Britt Birodalom részévé vált, Afrika szarvát később az olasz imperialisták szállták meg.
A gyarmatosítás elleni felszabadulás a Második Világháború után indult meg, sok országban, mint például Algériában, csak hosszú és nagy véráldozatokat követő harc útján sikerült a függetlenséget kivívni.
Viszont a mai napig tart a volt gyarmattartó országok gazdasági és bizonyos mértékig a politikai befolyásuk a volt gyarmatokon.
Voltak nem is oly régen olyan országok, akik az un. Harmadik Utas fejlődéssel kacérkodtak, ami egyfajta arab szocializmust jelentett, a volt Szovjetunió támogatásával. Ez a támogatás katonai, gazdasági és politikai támogatást jelentett.
Nem sikerültek a tervek sem a pánarabizmusra, sem a pániszlamizmusra.
Láthatjuk, ahol a kommunizmus kísértett, mivé jutott azoknak az országoknak a gazdaságuk!
De erről globálisan egy másik felyezetben.

admin - August 06 2012 · 0 hozzászólás · 3358 megnyitás · Nyomtatás

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Stratégiai partnerünk

Hadísz:

Abu Hamza, Anasz ibn Málikra, Allah Küldöttének szolgájára – Allah legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, miszerint – Allah Küldöttét idézve – azt mondta: Allah Küldötte így szólt:

Egyikőtöknek sem teljes a hite, amíg nem szeretné (kívánja) azt a hittestvérének, amit saját magának szeretne (kíván). (al-Bukhári, Muszlim)


Kategória: Receptek

Archívumunkból


Lejátszó

Kattints a kategória, azután pedig a kiválasztott zeneszám nevén.

  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • 2011. április 08.
  • 2011. február 11.
  • 2011. február 18.
  • 2011. február 25.
  • 2011. március 04.
  • 2011. március 11.
  • 2011. április 01.
  • 2011. április 15.
  • 2011. április 22.
  • 2011. május 06.
  • 2011. május 13.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • track 9.
  • track 10.
  • track 11.
  • track 12.
  • track 13.
  • track 14.
  • track 15.
  • track 16.
  • track 17.
  • track 18.
  • track 19.
  • track 20.
  • track 21.
  • track 22.
  • track 23.
  • track 24.
  • track 25.
  • track 26.
  • track 27.
  • track 28.
  • track 29.
  • track 30.
  • track 31.






Központunk


1141 Budapest, Paskál utca 60.

Email: postmaster@magyariszlam.hu

Vidéki mecseteink


Debrecen: Egyetem sugárút 56.

Győr: Hunyadi u. 6.

Siklós: Felszabadulás utca 3. (Malkocs bej dzsámi)

Zakát

Számlaszámunk:
(HU45) 1174 9053 2003 6861 0000 0000
swift code OTPVHUHB
Magyar Iszlám Közösség

PayPal:
postmaster@magyariszlam.hu


Hungarian Exam Center:
Magyarországi Vizsgaközpont:
Isa Omar Masjid
Bp. XIII. Róbert K. krt. 104.




Facebook-csoportunk

Copyright © 2011 Magyar Iszlám Közösség
Powered by Faiz icons by Hamzah Pingsut (www.ubuntu-indonesia.com) & Styleislam icons (www.styleislam.com)
Az oldalunkon megjelentetett írások és egyéb tartalmak a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2019 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Generálási idő: 0.09 másodperc | 1,615,965 egyedi látogató | jQ Blog | Free Php-fusion Themes | Freethemes4all.com