A kókuszdió ára

Kereskedő ismerőse egyszer megkérte Naszreddin hodzsát, hogy vigyen el négy zsák kókuszdiót egy távoli településre. A település valahol a sivatag túlsó felén volt, teveháton jó kétnapi járásra. Hodzsa vállalta a szállítást, és csak akkor kezdte vakarni a fejét, amikor a zsákokat megemelte.

- Ezek bizony elég nehezek - mondta. - Egyedül nem bírja tevém a négy zsákot. A tetejébe még engem is cipelnie kell...
- Pedig nagy szüksége lenne az árura a társamnak.
Hodzsa gondolkodott egy keveset, aztán így szólt:
- Tudod mit? Szólok a barátomnak. Két-két zsákot könnyedén elviszünk, s még fel is ülhetünk a tevénk hátára.

A kereskedő jónak találta az ötletet, s megegyeztek.
Másnap hajnalban Hodzsa és a barátja felmálházták a tevéket, s még a hűvös időben elindultak. A végtelen homoktenger egészen a láthatárig hullámzott előttük. Mindketten tudták tudták, hogy még azon túl is sivatag terül el. Ez azonban nem szegte kedvüket, mert néhányszor már megjárták az utat.

- Hallod-e - szólt a barát az elöl baktató Hodzsának. - A tömlőket meg elfelejtettük megtölteni vízzel!
- Ne aggódj, nemsokára odaérünk a rejtett forráshoz, s ott veszünk majd vizet.
- Te tudod, hol van?
- Tudom hát, az öreg Ahmed megmutatta az első utamon.

Ahogy a nap emelkedett az égen, úgy lett egyre perzselőbb a forróság. A homokdombok felett reszketett a levegő, s minden összemosódott a távolban.

- Na, itt is vagyunk! - mondta hosszú hallgatás után Hodzsa.

Lekászálódott a tevéjéről, s elindult az egyik homokdomb irányába. A barátja követte. Hodzsa ide-oda járkált, rugdosta a homokot, de a rejtett forrást sehol nem találta. Kiapadhatott, s betemette a homokvihar.

- Hm, jól nézünk ki! - vakargatta megint a fejét. - Egy csepp vizünk sincs, pedig hosszú út áll előttünk. Vissza nem fordulhatunk, annak nem lenne semmi értelme... Most mit csináljunk?
- Hm, hm, nem tudom, mit csináljunk - hümmögött csüggedten a barátja is.

Hodzsát viszont nem olyan fából faragták, hogy szorult helyzetében ki ne találjon valamit. Töprengett egy darabig, majd derűsebb képpel így szólt:

- Feltörünk néhány kókuszdiót, s megisszuk a tejüket. Valamelyest elveszi a szomjunkat...
- Úgy ám, de a kereskedőd megszámolta, mennyit rakott a zsákokba. Pontosan negyvenet, mert mindegyikben tíz szem van... Mondta is, hogy negyven para jár majd érte, egy para darabja... Hogy számolunk el az árával?
- Útközben majd kieszelek valamit, induljunk tovább - mászott fel a teve hátára Hodzsa.

A nap heve tovább fokozódott, és ők egyre szomjasabbak lettek. A barátnak már nehezen forgott a nyelve kiszáradt szájában, alig tudta kinyögni a szavakat:

- Úgy látom, cserbenhagyott a furfangod... de nekem eszembe jutott valami... Találtam egy parát, veszek tőled egy kókuszdiót... Így meglesz a kereskedő pénze... Nem bírom tovább a szomjazást!
- Az lehet - élénkült fel Hodzsa. - Még a végén kiderül, hogy életrevalóbb vagy nálam.

A barátja átnyújtotta Hodzsának a parát, az meg adott érte egy kókuszdiót. Miután a szomjazó a bicskája nyelével nagy nehezen feltörte, és kiitta belőle a tejet, mindjárt jobban érezte magát.
Alig mentek fél mérföldet, Hodzsa is hátrafordult.

- Barátom, az én szám is kiszáradt... Most már nekem is innom kell. Itt az egy para, adj te is nekem egy kókuszdiót!
- Pénzért szívesen adok! Így mindnyájan jól járunk... A kereskedő, mi is....

Az egy para visszakerült a barátjához. Aztán megint Hodzsához vándorolt. Nagy volt a meleg, inniuk kellett. Meg az édeskés kókusztej is csak ideig-óráig oltotta szomjukat. Mire átvergődtek a sivatagon, annyiszor adtak-vettek, hogy két zsák teljesen kiürült. Viszont megmenekültek a legrosszabbtól.

- Számoljuk már össze a pénzt! - mondta a barát Hodzsának, amikor végre átértek a sivatagon és behúzódtak egy terebélyes fa árnyékába.

Hodzsa kikutatta minden zsebét, de bizony csak egy parát talált bennünk. A barátjáéban egy sem volt.

- Ez meg hogy lehet?! - tűnődtek mindketten. - Hiszen mindig fizettünk egymásnak!

Nem értették a dolgot. Kevés ideig töprengtek még, de hogy semmire sem jutottak, arra terelték a szót, hogyan számoljanak el a kókuszdiók árával.

- Rajtad a sor! - mondta a barát. - Most vedd elő csavaros eszedet!

Hodzsa elő is vette.

- Te itt maradsz, én meg felkötöm a tevémre az egyik teli zsákot. Egyedül megyek el a kereskedő társához. Majd azt mondom, ennyit küldtek neki... Honnan tudhatná, hogy négy zsákkal indultunk útnak? A saját szemével láthatja, hogy egy teve nem bír el két zsáknál többet!
- Ez idáig rendben van, de hogyan számolsz el majd a negyven parával, ha visszamegyünk?
- Erre is találtam megoldást! Azt mondom, időközben megdrágult a kókuszdió. Az eladó csak két paráért tudta küldeni darabját... Számold ki! Húsz darab maradt a két zsákban. Két parájával az pontosan negyven!
- Ez jó! Nagyon jó! - örvendezett a barát, hogy Hodzsa megint milyen rafináltan kivágta magát a kutyaszorítóból.
- Na, megyek is! - te meg addig töltsd meg vízzel a tömlőket, mert visszafelé már nem lesz kókusztejünk, hogy megmentsen minket a szomjhaláltól!

Forrás:Turkinfo






admin - February 06 2011 · 0 hozzászólás · 3940 megnyitás · Nyomtatás

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Stratégiai partnerünk

Hadísz:

Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta:

Allah Küldötte így szólt: - Ne irigykedjetek egymásra! Ne adjatok el egymásnak becsapással! Ne gyűlöljétek egymást! Ne fordítsatok hátat egymásnak! Ne kereskedjen egyikőtök sem a másik adásvételének kárára! Legyetek – Ó Allah szolgái – testvérek! A muszlim testvére a muszlimnak. Nem igazságtalan vele szemben, nem hagyja cserben, nem hazudik neki (vagy nem hazudtolja meg őt), és nem veti meg. Az istenfélelem itt van – eközben háromszor a mellkasára mutatott –, elég nagy gonoszság egy személy részéről az, hogy ha lenézi muszlim testvérét. A muszlim egészében tiltott a másik muszlim számára: a vére (élete), a vagyona, és a hírneve. (Muszlim)


Kategória: Az imádkozás

Archívumunkból


Lejátszó

Kattints a kategória, azután pedig a kiválasztott zeneszám nevén.

  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • 2011. április 08.
  • 2011. február 11.
  • 2011. február 18.
  • 2011. február 25.
  • 2011. március 04.
  • 2011. március 11.
  • 2011. április 01.
  • 2011. április 15.
  • 2011. április 22.
  • 2011. május 06.
  • 2011. május 13.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • track 9.
  • track 10.
  • track 11.
  • track 12.
  • track 13.
  • track 14.
  • track 15.
  • track 16.
  • track 17.
  • track 18.
  • track 19.
  • track 20.
  • track 21.
  • track 22.
  • track 23.
  • track 24.
  • track 25.
  • track 26.
  • track 27.
  • track 28.
  • track 29.
  • track 30.
  • track 31.






Központunk


1141 Budapest, Paskál utca 60.

Email: postmaster@magyariszlam.hu

Vidéki mecseteink


Debrecen: Egyetem sugárút 56.

Győr: Hunyadi u. 6.

Siklós: Felszabadulás utca 3. (Malkocs bej dzsámi)

Zakát

Számlaszámunk:
(HU45) 1174 9053 2003 6861 0000 0000
swift code OTPVHUHB
Magyar Iszlám Közösség

PayPal:
postmaster@magyariszlam.hu


Hungarian Exam Center:
Magyarországi Vizsgaközpont:
Isa Omar Masjid
Bp. XIII. Róbert K. krt. 104.




Facebook-csoportunk

Copyright © 2011 Magyar Iszlám Közösség
Powered by Faiz icons by Hamzah Pingsut (www.ubuntu-indonesia.com) & Styleislam icons (www.styleislam.com)
Az oldalunkon megjelentetett írások és egyéb tartalmak a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2019 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Generálási idő: 0.09 másodperc | 1,576,485 egyedi látogató | jQ Blog | Free Php-fusion Themes | Freethemes4all.com