A kókuszdió ára

Kereskedő ismerőse egyszer megkérte Naszreddin hodzsát, hogy vigyen el négy zsák kókuszdiót egy távoli településre. A település valahol a sivatag túlsó felén volt, teveháton jó kétnapi járásra. Hodzsa vállalta a szállítást, és csak akkor kezdte vakarni a fejét, amikor a zsákokat megemelte.

- Ezek bizony elég nehezek - mondta. - Egyedül nem bírja tevém a négy zsákot. A tetejébe még engem is cipelnie kell...
- Pedig nagy szüksége lenne az árura a társamnak.
Hodzsa gondolkodott egy keveset, aztán így szólt:
- Tudod mit? Szólok a barátomnak. Két-két zsákot könnyedén elviszünk, s még fel is ülhetünk a tevénk hátára.

A kereskedő jónak találta az ötletet, s megegyeztek.
Másnap hajnalban Hodzsa és a barátja felmálházták a tevéket, s még a hűvös időben elindultak. A végtelen homoktenger egészen a láthatárig hullámzott előttük. Mindketten tudták tudták, hogy még azon túl is sivatag terül el. Ez azonban nem szegte kedvüket, mert néhányszor már megjárták az utat.

- Hallod-e - szólt a barát az elöl baktató Hodzsának. - A tömlőket meg elfelejtettük megtölteni vízzel!
- Ne aggódj, nemsokára odaérünk a rejtett forráshoz, s ott veszünk majd vizet.
- Te tudod, hol van?
- Tudom hát, az öreg Ahmed megmutatta az első utamon.

Ahogy a nap emelkedett az égen, úgy lett egyre perzselőbb a forróság. A homokdombok felett reszketett a levegő, s minden összemosódott a távolban.

- Na, itt is vagyunk! - mondta hosszú hallgatás után Hodzsa.

Lekászálódott a tevéjéről, s elindult az egyik homokdomb irányába. A barátja követte. Hodzsa ide-oda járkált, rugdosta a homokot, de a rejtett forrást sehol nem találta. Kiapadhatott, s betemette a homokvihar.

- Hm, jól nézünk ki! - vakargatta megint a fejét. - Egy csepp vizünk sincs, pedig hosszú út áll előttünk. Vissza nem fordulhatunk, annak nem lenne semmi értelme... Most mit csináljunk?
- Hm, hm, nem tudom, mit csináljunk - hümmögött csüggedten a barátja is.

Hodzsát viszont nem olyan fából faragták, hogy szorult helyzetében ki ne találjon valamit. Töprengett egy darabig, majd derűsebb képpel így szólt:

- Feltörünk néhány kókuszdiót, s megisszuk a tejüket. Valamelyest elveszi a szomjunkat...
- Úgy ám, de a kereskedőd megszámolta, mennyit rakott a zsákokba. Pontosan negyvenet, mert mindegyikben tíz szem van... Mondta is, hogy negyven para jár majd érte, egy para darabja... Hogy számolunk el az árával?
- Útközben majd kieszelek valamit, induljunk tovább - mászott fel a teve hátára Hodzsa.

A nap heve tovább fokozódott, és ők egyre szomjasabbak lettek. A barátnak már nehezen forgott a nyelve kiszáradt szájában, alig tudta kinyögni a szavakat:

- Úgy látom, cserbenhagyott a furfangod... de nekem eszembe jutott valami... Találtam egy parát, veszek tőled egy kókuszdiót... Így meglesz a kereskedő pénze... Nem bírom tovább a szomjazást!
- Az lehet - élénkült fel Hodzsa. - Még a végén kiderül, hogy életrevalóbb vagy nálam.

A barátja átnyújtotta Hodzsának a parát, az meg adott érte egy kókuszdiót. Miután a szomjazó a bicskája nyelével nagy nehezen feltörte, és kiitta belőle a tejet, mindjárt jobban érezte magát.
Alig mentek fél mérföldet, Hodzsa is hátrafordult.

- Barátom, az én szám is kiszáradt... Most már nekem is innom kell. Itt az egy para, adj te is nekem egy kókuszdiót!
- Pénzért szívesen adok! Így mindnyájan jól járunk... A kereskedő, mi is....

Az egy para visszakerült a barátjához. Aztán megint Hodzsához vándorolt. Nagy volt a meleg, inniuk kellett. Meg az édeskés kókusztej is csak ideig-óráig oltotta szomjukat. Mire átvergődtek a sivatagon, annyiszor adtak-vettek, hogy két zsák teljesen kiürült. Viszont megmenekültek a legrosszabbtól.

- Számoljuk már össze a pénzt! - mondta a barát Hodzsának, amikor végre átértek a sivatagon és behúzódtak egy terebélyes fa árnyékába.

Hodzsa kikutatta minden zsebét, de bizony csak egy parát talált bennünk. A barátjáéban egy sem volt.

- Ez meg hogy lehet?! - tűnődtek mindketten. - Hiszen mindig fizettünk egymásnak!

Nem értették a dolgot. Kevés ideig töprengtek még, de hogy semmire sem jutottak, arra terelték a szót, hogyan számoljanak el a kókuszdiók árával.

- Rajtad a sor! - mondta a barát. - Most vedd elő csavaros eszedet!

Hodzsa elő is vette.

- Te itt maradsz, én meg felkötöm a tevémre az egyik teli zsákot. Egyedül megyek el a kereskedő társához. Majd azt mondom, ennyit küldtek neki... Honnan tudhatná, hogy négy zsákkal indultunk útnak? A saját szemével láthatja, hogy egy teve nem bír el két zsáknál többet!
- Ez idáig rendben van, de hogyan számolsz el majd a negyven parával, ha visszamegyünk?
- Erre is találtam megoldást! Azt mondom, időközben megdrágult a kókuszdió. Az eladó csak két paráért tudta küldeni darabját... Számold ki! Húsz darab maradt a két zsákban. Két parájával az pontosan negyven!
- Ez jó! Nagyon jó! - örvendezett a barát, hogy Hodzsa megint milyen rafináltan kivágta magát a kutyaszorítóból.
- Na, megyek is! - te meg addig töltsd meg vízzel a tömlőket, mert visszafelé már nem lesz kókusztejünk, hogy megmentsen minket a szomjhaláltól!

Forrás:Turkinfo






admin - February 06 2011 4248 megnyitás · Nyomtatás

Stratégiai partnerünk

Hadísz:

Abu Ta’laba al-Khusení, Dzsurthúm ibn Nászirra hivatkozvva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki Allah Küldöttére hivatkozott, miszerint azt mondta:

A fenséges Allah kötelességeket írt elő, hát ne hanyagoljátok el azokat! És határokat szabott meg, hát ne lépjetek túl azokon! És megtiltott dolgokat, hát ne szegjétek meg azokat! És néhány dologról hallgatott – könyörületből irántatok, nem pedig feledésből –, hát ne kutassatok utánuk! (ad-Dárkutni)

A Könyörületes és az Irgalmas nevében, fohászkodva Allah támogatásáért kezdetem bele az alábbi cikkem megírásába. Elhamarkodottan senki se gondolja azt, hogy most nagyzoló szavakat használok, nem. Szerénységem kontrasztjában az írásom témája viszont olyannyira fontos, hogy jobbnak láttam az Irgalmas segítségét kérni. Kétségtelenül nem szeretném azt, hogy beletörjön a bicskám. Nem szeretnék senkit sem esetleges meggondolatlan szavaimmal megbántani. Mivel igencsak egyszerű személynek érzem magamat ahhoz, hogy méltó módon szóljak.
Kategória: Iszlám országok

Archívumunkból


Lejátszó

Kattints a kategória, azután pedig a kiválasztott zeneszám nevén.

  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • 2011. április 08.
  • 2011. február 11.
  • 2011. február 18.
  • 2011. február 25.
  • 2011. március 04.
  • 2011. március 11.
  • 2011. április 01.
  • 2011. április 15.
  • 2011. április 22.
  • 2011. május 06.
  • 2011. május 13.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • track 9.
  • track 10.
  • track 11.
  • track 12.
  • track 13.
  • track 14.
  • track 15.
  • track 16.
  • track 17.
  • track 18.
  • track 19.
  • track 20.
  • track 21.
  • track 22.
  • track 23.
  • track 24.
  • track 25.
  • track 26.
  • track 27.
  • track 28.
  • track 29.
  • track 30.
  • track 31.






Központunk


1141 Budapest, Paskál utca 60.

Email: postmaster@magyariszlam.hu

Vidéki mecseteink


Debrecen: Egyetem sugárút 56.

Győr: Hunyadi u. 6.

Siklós: Felszabadulás utca 3. (Malkocs bej dzsámi)

Zakát

Számlaszámunk:
(HU45) 1174 9053 2003 6861 0000 0000
swift code OTPVHUHB
Magyar Iszlám Közösség

PayPal:
postmaster@magyariszlam.hu


Hungarian Exam Center:
Magyarországi Vizsgaközpont:
Isa Omar Masjid
Bp. XIII. Róbert K. krt. 104.




Facebook-csoportunk

Copyright © 2011 Magyar Iszlám Közösség
Powered by Faiz icons by Hamzah Pingsut (www.ubuntu-indonesia.com) & Styleislam icons (www.styleislam.com)
Az oldalunkon megjelentetett írások és egyéb tartalmak a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2020 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Generálási idő: 0.06 másodperc | 1,754,840 egyedi látogató | jQ Blog | Free Php-fusion Themes | Freethemes4all.com