A magyar iszlám története 4.

Durics Hilmi Husszein és a magyarországi muszlimok
(Iszlám a két világháború között)

A Monarchia összeomlása után több bosnyák katona és civil maradt a Trianon utáni Magyarország földjén. Így Durics Hilmi Husszein is, aki 1920-ban költözött Bécsből végleg Hazánkba.
Önéletrajza szerint 1887 november 11.-én született Bosna Krupa városában, apja (Durics Mahmud Aga) a város polgármestere, s egyben gazdag fölbirtokos is volt.
Középiskoláját (Darul Muallimin) kitűnően végezte el, majd ezt követően Kairóban és Konstantinápolyban szerezte meg felsőfokú muszlim teológiai képesítését.
A híradások szerint a magyar és a bosnyák nyelv mellett beszélt kitűnően németül és törökül, valamint folyékonyan arabul és perzsául is.
1910-től irattári igazgató Bosznia országos múzeumában.
1914-ben, az első világháború kitörésekor katonai szolálatra behívták, s mint tábori imám a vegyes (de többségükben muszlim) bosnyák ezrednél szolgált.
Önéletrajza szerint a háború minden hadszinterén, ahol a Monarchia csapatai harcoltak, megfordult.
1915-ben a déli hadszíntéren (Sabácnál) súlyos tüdőlövést kapott és a bal térde is megsérült.
1915 nyarán, felépülve a sebesüléséből, mint tartalékos tábori imámot ismételten behívták, s a Monarchia Hadügyminisztériuma, Ferenc József uralkodó által megerősített "mohamedán tábori főimámi" beosztást kapott. Ez a beosztás akkor századosi ranggal járt. A világháború végén nevezték ki őrnagynak. Muszlim vallástant is tanított a Bécsi Kadetiskolán növendékeinek. A Monarchia összeomlásakor, apját a szerbek agyonlőtték, és a család földjeit (1040 hold) elkobozták, a házukkal együtt. 1919-ben feleségül veszi Hindy-Szabó Elek testőrezredes lányát, a nálánál idősebb Idát, s 1920 októberében beletörődve a boszniai helyzetbe, Budapestre költöznek. Ekkor (tehát már Siófok és Orgovány után) csatlakozik nyolcvanöt társával együtt Durics a Prónay-különítményhez.
Részt vettek a Nyugat-magyarországi felkelésben, -s hogy Sopron magyar maradhatott-bizonyosan a bosnyák-albán muszlim felkelők érdeme is.

Sopronban minden évben megünneplik az 1921-es soproni népszavazás évfordulóját, de arra már kevesen emlékeznek, hogy egyáltalán a népszavazás lehetőségét nem politikusok csikarták ki az akkori nagyhatalmaktól, hanem egy pár száz fős önkéntes harcos, melynek jó része bosnyák-albán muszlim önkéntes volt. Ezeket a hadfiakat is érintette az erővel átalakított új Európa, sokan földönfutóvá váltak, s itt találták meg a Rongyos Gárdában azt az eszmét, melyért képesek voltak akár életüket is áldozni. Sokan a szerb hadseregből szöktek át. Kettesével, hármasával, egyszer pedig egy egész szakasz teljes felszereléssel. Pedig számukra e föld idegen volt. Vérrel pecsételték meg a jogot, hogy itt élhessenek a későbbiekben! Ezek a hadfiak akadályozták meg, hogy az osztrák reguláris hadsereg és a csendőrségük birtokba vegye a trianoni békediktátumban megkapott területeket.
Egész Burgenlandot elfoglalták és kikiálltották a Lajta-Bánságot. 1990-ig sajnos ezekről a nagyszerű tettekről kevés szó eshetett, ma is kevesen tudják, hogy kik voltak e hős felkelő katonák. A Rongyosok ágfalvi csatájuknak köszönhető, hogy Sopron magyar maradt, mivel ez az ütközet vezetett el a velencei tárgyalásokhoz. Van egy név szerint fennmaradt hősi halottunk is, Ahmednek hívták, s bosnyák származású muszlim volt. Szeptember 5.-én halt hősi halált a magyar föld védelmében!
Hasszán bég, egy "kiugrott" hodzsa növendék vezette az albán muszlimokból álló szakaszt. Bátorsága és vakmerőssége mára legendává vált.
A muszlim vallásúak más "egyszerű" harcossal egyetemben megkapták a Prónay verette bronz emlékérmet, melyből 3000 darabot készítetek.
Járt hozzá egy "Lajtabánsági Emlékérem-Igazolvány" is, mely a viselőjét felhatalmazza az érem hordására.
Prónay egy külön felkelő lajstromot is tervezett, melyet sajnálatos módon eddig nem sikerült fellelni, de lehet, hogy ez el sem készült.
Kutató munkámat nagyban segíthetné.
De térjünk vissza Duricshoz, aki meghatározó alakja volt a későbbi hazai muszlim életnek.
Ekkor kapta meg az első világháborús kitüntetései mellé a Nyugat-magyarországi felkelés bronz emlékérmét, melyet háromezer darabban veretett a rövid életű Lajta Bánságban Prónay.

A magyar állampolgárságot 1927 februárjában szerzi meg, Kecskeméten.
Különösnek tűnhetne, hiszen Budapesten lakott, a Molnár utcában.
De anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a kecskeméti illeték helyett a budapesti sokkal magasabb illetéket lerója, valamint a Prónay és Héjjas különítményben (a Rongyos Gárdában) sok kecskeméti barátja is lett, akik túlnyomórészt földművesek voltak.

A dolgot ő maga így magyarázza meg:

"Jegyzőkönyv
Felvétetett Kecskeméten a város főjegyzői hivatalában 1926. március 2.-án. Megjelent Durics Hussein Hilmy budapesti lakos és alőadja a következőket: Kecskemét városához intéztem kérelmet a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezése iránt, ezért. mert Budapesten, ahol lakom, óriási összeget kell, mint illetéket ebben az ügyben kifizetni, amelyet, bár magamat el tudom tartani, megfizetni nem tudok. Kecskemét városát azért választottam ki, mert fiaival együtt harcoltam Nyugatmagyarországon és jó barátaim közöttük vannak. Boszniában 1040 hold földem és házam van, de halálbüntetés várna, ha visszamennék. Ezért óhajtok magyar állampolgár lenni. Tisztelettel kérem kérelmem teljesítését. Jelenleg a Székesfővárosnál vagyok alkalmazásban mint javadalmiőr, végleges állásba csak az állampolgárság elnyerése után mehetek. kmf."

Durics Hilmi Husszein önéletrajzot is mellékel a kérelméhez.
Pályafutásának, életének adatait innen, valamint a Budai Naplóban Móricz Pál 1932-es interjújából merítettem.(Ezenkívül egyéb sajtócikkek és a Medriczky-dosszié is kutatási adatokat szolgáltatott.)

A magyarországi iszlám modern kori történelmében alapító-vezető szerepet játszó Durics Hilmi Husszein "effendi"-ből,-aki egy elszegényedett volt katonatiszt- világutazó és több újság címoldalán szereplő "budai nagymufti" vált.
Sorsának alakulása egyben az ekkori hazai muszlim gyülekezet sorsát is jelentette.
Egy nagy álmot kergetett, nevezetesen egy a Gül Baba türbe oldalán magasodó iszlám központot szeretett volna létrehozni a saját vezérlete alatt. (Ilyen központ sajnos mind a mai napig nem jött létre, pedig eltelt közel több mint 70 év az óta.)
Ekkoriban Magyarországon körülbelül 4000 főre tehető a muszlim vallásúak száma, ebből kb. 300 főt számlál az a török kolónia, amely itt maradt az első világháború után, Abdul-Latif török imám vallási vezérlete alatt. (Germanus 30ezer muszlimot említ.)
A többiek bosnyákok, s albánok, macedóniaiak voltak.
Többnyire egyszerű emberek, kétkezi munkástól kezdve, iparosok, kertészek és altisztek, esetleg vívó oktatók voltak. A magyar környezetbe való beilleszkedésük, azonosulásuk nehezen ment, hiszen sokan nyelvi nehézségekkel is küzdöttek sokáig.
A kultúrájuk, életszemléletük és vallásuk is gátolta a gyors asszimilizációt, pedig bizonyosan nem lett volna ellenükre.
Hogyan lettek mégis az akkori jobboldal lelkes támogatói, segítői?
Egyrészt valahol ők is Trianon áldozatai voltak, másrészt a "hazafiasság" imázsa "egyenrangúvá emelte-emelhette őket" a hivatalos magyar politikával.
Duricsról nem kell feltételeznünk, hogy baloldali lehetett volna, de hogy eljusson politikailag a már fasisztoid Nemzeti Frontba, kellett, hogy a külső támogatói, beszédírói elvezessék eddig.
A Budai Napló 1931 augusztus 3.-i száma egy egész oldalban leközölt egy cikket "Az autonóm magyar iszlám-vallásközség megalakulásá"-ról.
"250 év után újból megszólal a müezzin Budán."
Mindez történt az újság szerint augusztus 2.-án, délelőtt 11 órakor, amikor is összegyűlt a gyülekezet, hogy az 1916. évi XVII. törvénycikkel elismert magyar iszlám vallásközösséget megalakítsa. Fél tizenkettőkor Durics Husszein Hilmi imát mondott a gyülekezet előtt.

Ekkor megválasztották a korjegyzőket, a hitelesítőket.
Ezenkívül megválasztották a "Vének Tanácsának" is nevezett "Medzsiliszt"(amelyet a korabeli sajtó valamiféle presbitériumnak is nevezett). Müezzint (Mehmedagics Iszmailt, aki egyben budai imám és muftihelyettes is lett), jegyző-titkárnak Reszulovics Mehmedet és a "budai seriátus kádijává"Abdul-Latifot választottak. Budai vezető lelkésszé és muftivá egyhangú lelkesedéssel Durics Hilmi Husszeint tették meg. A "Medzslisz" tagja számos muszlim barát keresztény vallású is részt vett, illetve tagja is volt. Így például Galánthay-Glock Tivadar is, aki nyugalmazott tábornok volt.
A közösség jogtanácsosa Lidértejedi dr.Kiss Árpád lett. Gegus Dániel nyugalmazott főkapitányhelyettesből és Dr.Umlauff Siegfried volt boszniai járási főnökből itt "kajmakám" lett. A Gül Babáról elnevezett Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösség egy tizenkét oldal szervezeti szabályzatot is alkotott, melyben szerepet kaptak a közösség keresztény vallású patrónusai is."... akik a vallásközösség léte...körül kiváló érdemeket szereznek 'a vallásközösség védnöke müfettis ... címmel tiszteli meg."
Nem tudjuk, hogy hányan szerették volna megkapni ezt a "rangot", de azt hiszem, hogy abban az időben a derék bosnyák muszlimjainknak nagyobb szükségük volt a pártfogókra, mint fordítva.
Dr.Bárczy Istvánon és Kozma Jenő országgyűlési képviselőn kívül még három magyar "müfettisről" tudunk: Dr.Hennyey Vilmos volt államtitkárról, a Hollós Mátyás Társaság elnökéről, s nagy budai lokálpatrióta Viraág Béla szerkesztőről, ugyanezen társaság "alelnök-háznagyáról", valamint báró Petrichevich György nyugalmazott ezredesről, a katonai Mária Terézia Rend központi titkáráról, a Gül-Baba Kultúrkomité alelnökéről.
A Kultúrkomité főtitkára volt Dr. Germanus Gyula, a leghíresebb magyar származású muszlim.
A Kultúrkomitét kifejezetten egy keresztényekből álló, de a Duricsékat hátulról támogató szervezet volt, akik tulajdonképpen irányították a munkát.
E személyiségeknek volt akkora tekintélyük és befolyásuk, hogy amikor bosnyák-magyar pártfogoltjaik 1931 augusztusában elismerést kérve bejelentkeznek Liber Endre alpolgármesternél, a fogadta is őket.

Abdul-Latif a neki megszavazott címet nem fogadta el, sőt Durics "egyházfői méltóságát" is vitatta. Durics Hilmi és Abdul-Latif (aki nem volt magyar állampolgár, csak egy itt felejtett török imám az oszmánok által) éveken át vitáztak a helyi sajtó hasábjain, kölcsönösen vádaskodva egymással.
Tudjuk, hogy a nagy iszlámkutatónk, aki maga is muszlim lett, Germanus Gyula-szintén kapcsolatba került a bosnyák-magyar muszlimokkal, s mivel azt tanácsolta nekik, hogy a választott Durics Hilmit joggal tarthatják vezetőjüknek, ezáltal ellenséget kapott Abdul-Latif személyében.

Ezekről az időkről így ír "Allah Akbar" című könyvében:
"... Indiai tartózkodásom alatt Budapesten megalakult egy magyar mohamedán imagyülekezet. Tagjai többnyire bosnyákok voltak, akik felvették a magyar állampolgárságot. Szervezkedésük után Budán egyikük elénekelte az imára hívó szólamot (edhán), és ez a hír bejárta a mohamedán világ sajtóját, és örömmel töltötte el a muszlim szíveket. Tanúja voltam, mikor öreg indus mohamedánok könnyes szemekkel néztek fel az égre, mikor társaik a lapokból ezt a hírt felolvasták nekik.
... Ezek a bosnyák-magyar mohamedánok, mind szegény, kérges tenyerű munkások, fel kerestek, és nagy reményeket fűztek segítségemhez.
... A magyar mohamedán község tanácsomra békés megegyezést és együttműködést kísérelt meg Abdul-Latif és a bosnyák-magyar imám között, de ez a kísérlet a török pap konokságán hajótörést szenvedett. Kiváltságos helyzetét féltette a magyar mohamedán község autonóm szervezkedésétől, és ezt mindenáron meg akarta hiusítani."

1931 augusztus 20.-án, a fővárosi Szent István ünnepségeket a magyarországi muszlimok is megünnepelték, a korabeli tudósításokból értesülve a Hold utca 19. szám alatt.
Durics Hilmi Husszein itt mondta el a megalakult muszlim közössége első nyilvános "szentbeszédét".
Az akkori helyzet jobb megértése végett idéznék: "Moszlimek! Díszes ünneplő közönség!
Egy évezred előtt, Allahnak, a Hatalmasnak és Könyörületesnek akarata egy nagyszerű fejedelmet ajándékozott a magyar fajnak:

A bölcs Szent Istvánt, aki megalkotta a magyar államot, mely egy évezred viharait állotta, mert a nagy király államát az egy Istenre alapította... Ezt az országot, amelynek mi magyar mohamedánok is tagjai vagyunk, nem kell félteni, amíg nem tér el az első bölcs királya hagyományaitól. Le- fogjuk rázni az emberi rövidlátás és gonoszság által kovácsolt trianoni béklyókat is! Allah szabadságot és nem börtönt rendelt a magyar nemzetnek. Mi szláv anyanyelvű, de magyar érzésű, magyar muzulmánok is tagjai vagyunk az egykori ősi turán-iráni közös népcsaládnak, ezer évig ősi földünk Szent István koronájának dísze, ékessége volt, mi magyar hazánkat az utolsó leheletünkig szeretjük, s ha kell, mint azt a világháborúban is megmutattuk,
életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk védeni. A Korán parancsolja az Isten és a Haza szeretetét s mi követjük Allah parancsait. Az élő, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a sátán hordái fenyegetik, vallástalanná, Isten nélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs helyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlenséget, becsület helyett sivár anyagi érdekeket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait, gyermekeket a szülők ellen lázítanak, megbontják a tekintély tiszteletét és fel akarják állítani a moszkvai dedzsel (Antikrisztus) országát. Lerombolnak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat és az erkölcstelenségnek és istentagadásnak építenek oltárokat. Akár Keletről, akár Nyugatról jön ez a sátáni támadás, az izlám vétót kiállt! Az Isten köré kell sereglenünk, hogy megdöntsük a Seitán és segédhadai hatalmát s visszavezessük a népet az istenfélelem, tekintélytisztelet, becsület, hazaszeretet és irgalom útjára.
Isten nélkül és Isten ellen nincs élet, nincs haladás, nincs boldogulás! Magyarország létérdeke, hogy a készülő nagy harcban magához ölelje az izlámot, mert ha mindazok, akik hisznek az Istenben, összefognak, akkor Szent István birodalma nem múló jelenség lesz a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között.

Mi, magyar muzulmánok tisztelettel hajlunk meg Szent István, a magyar nemzet pejgambere (próféta) előtt s magyar keresztény testvéreinkkel együtt énekeljük: Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben, Teelőtted sírván! Ámen."
Ezek a beszédek, s az akkori muszlim mozgalom vezetőire jellemző volt a korban uralkodó irredenta és "turáni" hangvétel.
Az ünnepi beszéd után a bosnyák-magyar muszlimok katonásan "négyes sorokban Budára vonultak a mufti vezetésével". "... ahol a müezzint helyettesítő egyik ulema - 250 esztendő után először - elénekelte újból vontatott hangon a bánatos arabs imára hívó szózatot...
"Egyébként pedig innét ezen túl minden péntek délben énekelnek ilyen imára hívást."
Bécsből ezen a napon Budára érkezett és tárgyalt többek között Durics Hilmivel Ali Nasszir Bedawi pasa is.

A Budai Napló 1931-es számában tudatja olvasóival, hogy az abban az évben Durics Hilmi által szerzett "Izlám katekizmus" is szerepelni fog a tankönyvek jegyzékében.
A mű Hollós Mátyás nyomda lap- és könyvkiadó vállalat kiadásában jelenik majd meg.
Szintén a Budai Napló 1931-es szeptember elsejei száma tudósítja az olvasókat, hogy a Szent István napi muszlim ünnepségről sok nyugati és arab újság írt.
Egyúttal tudósít arról, hogy a muszlim gyülekezet mellett működő és azokat pártoló Gül -Baba Kultúrkomité meghívására bizottság tekinti majd meg a türbe körül épült un. Wagner kastélyt.
A vizsgálat célja, hogy lehet-e, s ha igen, akkor miként megvalósítani a gyülekezet mecsetjét, s az iszlám medresszét.
A keresztény egyházak lapjai közül támadni igyekeztek Durics Hilmit (Református Élet: "Ki hívta meg az effendit Budapestre?")
Ezekre a vádakra reagált a gyülekezet félhivatalos szócsöve, a Budai Napló 1931 szeptember 21.-én, "Keresztények az Izlámban" címmel:"... A mohamedánok és a keresztények együttműködése a komitéban és az elismert izlám vallásfelekezet vezetőségében kritikákra adott alkalmat olyanok részéről, akik a viszonyokat nem ismerik.

Ez az együttműködés sem a Korán törvényeivel és a hagyományokkal, sem a kalifák rendelkezéseivel nem ellenkezik. A Korán ötödik szúrájában a következő kitétel foglaltatik: - Továbbá úgy fogod találni, hogy e hívők (moszlimek) iránt azok éreznek
Legnagyobb barátságot, akik így szólanak: Mink keresztények vagyunk."
Ezután fejtegetésbe kezd, hogy az iszlám vallás elismeri Jézust, Szűz Máriát, s egy történelmi összefoglalóban ismerteti, hogy milyen együttműködések voltak a muszlimok és a keresztények között.
Durics Husszein Hilmi és gyülekezete megalakulásuk óta folyamatosan kapta a gratuláló leveleket, táviratokat az iszlám világából, melyeket igyekeztek a sajtóban is közzé tenni, népszerűségük érdekében.
Magyar keresztény támogatóik idegenforgalmi üzletet láttak a kicsiny muszlim közösségben. Ha egy-egy muszlim vallású maharadzsa, reumás indiai politikus vagy akár egyiptomi üzletember megszállt néhány napra Budapesten, azt a Budai Napló újság lelkesen üdvözölte, s egyúttal korholta a hivatalos szerveket, hogy miért nem használja ki jobban a lehetőségeket a budai gyógyfürdőktől Duricsékig.
Nagyszabású tervek, tervrajzok is születtek a budai iszlám fellegvárról, centrumról. Elsőnek 1931-ben Suppinger Ferenc készített terveket, majd négy évvel később, 1935-ben Lechner Lóránd alkotott egy grandiózus tervet, melyben már nemcsak mecset, hanem főiskola és a hozzá kapcsolódó kollégium is szerepelt.
Durics Hilmi a tervek láttán lassan már-már egy muszlim város, városrész emírjének is képzelhette magát, s a fő támogató, Medreczky Andor pedig tehetős embernek.
Jeruzsálembe, a pániszlám mozgalom egyik fellegvárába már a magyar muszlimok közössége is meghívót kapott, ahová Hadzsi Mehmed Dzsemáluddin Csausevicsel utazott el 1931 novemberében.
Ezen a kongresszuson, melyet végül is elnapoltak a következő év tavaszára, voltak magyar vonatkozású határozatai is. Így Durics Hilmi Husszen megkapta a "nagymufti" címet, s felvették az iszlám világ nagymuftijai közzé, egyúttal elviekben állást foglaltak, hogy Budán a türbénél zarándokhelyet kell létesíteni, vallási centrummal egyben.

Idehaza ebben az időben a hazai muszlim hívek a Ramadán havi böjtöt tartották, bár a kezdetét nem tudták nagy ünnepléssel, pompával megnyitni.
A Budai Napló erről így írt:..."A világszerte nagy ünnepséggel megnyitó böjtöt Budán most nem jelképezte más, mint egy leterített imaszőnyeg, egy kis imaasztal, mögötte fekete díszbe öltözött lelkész és mellette a saruját levett segédlelkész, a Gül babáról elnevezett vallásközség papja, - Husszein Hilmi budai nagymufti és a térdeplő imám Mechmedagics Izmail."
... "Először a Koránból énekeltek, majd a nagymufti megható imát mondott a kormányzóért és a magyar haza feltámadásáért. A díszes közönség mély megindulással vette a mohamedán főpap szívből jövő szavait s intelmeit az istenes életre, a haza iránt valóhűségre és a becsületes, áldozatkészséges szereplésre."
1932 februárjában Durics Hilmi Husszein "vezérkarával" találkozik Bárczy István nyugalmazott igazságügy miniszterrel és volt budapesti főpolgármesterrel, akit "müfatisnek" (védnöknek) választottak meg a magyar-bosnyák muszlimok számára.
Bárczy a tisztséget elfogadta, s ígéretet is tett a gyülekezet támogatására.
Durics Hilmi úgy döntött, hogy megpróbálja megnyerni a hazai iszlám támogatójának Zogu albán királyt, s Bécsen és Trieszten keresztül elindult Tiranába.
A tudósítások szerint minden állomáshelyen az ottani muszlimok nagy tisztelettel fogadták. Zogu király elfogadta a felkérést a magyarországi muszlimok védnöki tisztségére, bár mint látni fogjuk, bukásáig semmit sem tett igazán a bosnyák - magyar muszlim gyülekezetért. Hilminek kitüntetést adott, (Szkander Bég Rend parancsnoki rendjele, gyémántos csillagokkal) de ezen kívül semmit.
Hilmit fogadta Zogu albán király többször is, s hazautazása előtt ünnepélyes búcsúztatásába egy ünnepi istentiszteletet is megtartottak. Ezen a búcsúztatón - hogy mennyire komolyan vették Duricsékat - megjelentek az albán kormány miniszterei és a gazdasági, vallási élet vezetői is. Zogu király és az albán bektasi rend több ezer arany pengőt ajánlottak fel a budai mecset és medressze felépítéséhez, melyet az alapkő letételekor folyósítottak volna.

A bektasi rend vezetőjétől Durics díszes turbánt is kapott ajándékba. Egyúttal bejelentették, hogy ötven muszlim albán diák is jönne majd az új medresszába tanulni, s a kormány jelezte, hogy fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatot hazánkkal.
Az arab világ sajtója is kiemelt helyen foglalkozik a magyar muszlimokkal.
Például a bagdadi "Sziráti Musztakim" nevű (az Iraki királyság hivatalos orgánuma és legnagyobb napilapja) 1932 február 23.-án megjelent számában három terjedelmes cikk is foglalkozik a magyarországi muszlim gyülekezettel.
Idéznék az egyik vezetőhelyen lévő cikkből:" Kétszázötven éve, hogy nem szólt a müezzin Budavárában, de a magyar mohamedánok megemberelték magukat s a keleti muszlim világban nagy tekintélynek örvendő Imám Husszein Hilmi effendi s néhány magyar barátja segítségével újból talpra állították a magyar iszlámot.
Husszein Hilmi effendi, akit nagymuftivá választottak, levélben értesítette a világ összes muzulmán hatalmasait erről, azok pedig népeikkel tudatták az örvendetes és nagy horderejű történelmi eseményt."
... "Az izlám világának nagytiszteletű vezető egyénisége: Sektib Arszlán emír őfensége elfogadta a magyar izlám legfőbb protektorátusát."
... "Ibrahim, a johorei szultán őfensége megígérte Arslan emírnek az indiai mohamedánok segítségét és ő is elfogadta a védnöki tisztséget."
"... Fejszal király, Irak és Mezopotámia ura szintén felhívta alattvalóit a Gül Baba akcióban való résztvételre... "
(Az idézetek a Budai Napló 1932 április 10.-i számából valók.)
Szemet szúr, hogy szinte minden akkori muszlim hatalmasságot felkértek a magyar iszlám ügyének védelmére, akik ezt örömmel elfogadták, de anyagi áldozatot a mecset felépítésére az ígéreteken kívül senki sem hozott.
Ez a diplomáciai sürgés-forgás az anyagi háttér biztosításának megszerzésére történt, ugyanis a grandiózus tervek megvalósításához Duricséknak egy fityingjük sem volt.
Jó szóval, biztatással ellátta őket az iszlám világ és a hazai pártfogóik is.

1932 júniusában hazánkban járt Zogu király személyes megbízottja, Dr. Erebara Ali Bey, aki több hivatalos találkozón részt vett, személyesen tárgyalt Hilmivel is, de az ígérgetéseken kívül mást nem kaptak a hazai muszlimok.
Úgy látszott, hogy az 1932-es év a muszlim diplomácia nagyüzeme Budapesten, mert augusztusban személyesen Szíria emírje, Sekib Arszlán herceg is itt járt.
Sok hivatalos találkozón vett részt az emír, s ideje nagy részét Duriccsal töltötte. A Budai Napló szerint ötödször jár már Magyarországon. A hazai muszlim gyülekezet számára anyagilag ez a látogatás sem hozta meg a várt eredményeket, bár a herceg az ígéretekkel most sem fukarkodott.
Mehmedagics Izmail ugyanebben a Budai Napló számában egy írást közöl, mely Buda várának visszafoglalásának 245. évfordulója apropójából jelent meg.
Az utolsó mondatok érdekesek:... "Pénteki nap volt. Eltűnt a mecset, eltűnt a csarsi, a sok kút beomlott... Elhervadt a rózsa és hallgat a bülbül. De a két testvér most talán - egymásra talál!"
1932. november 22.-én a budapesti főpolgármester a 199. 550/1932. X. ü. o. számú rendelettel Durics Husszein Hilmit bízta meg a fővárosi temetőkben lévő muszlim halottak sírjainak felügyeletével, gondozásával.
1932 végén ismét diplomáciai nagyüzem volt a budai nagymufti életében: Rómában tanácskozott a szenusszijja rend vezetőjével, majd onnan Tiranába utazott, ahol karácsonykor ismét találkozott Zogu királlyal, akinek átnyújtott egy ezüst díszkardot (Bárczy István tulajdona volt, ő ajánlotta fel). A kardon magyar és arab nyelvű ajánlás volt. Albániában a Ramadán alkalmából találkozott a bektasi dervis rend főnökével, aki Hilmit felvette a rendbe és ajándékokkal halmozták el.
Magyarországon a Ramadánt külön ünnepelték a magyarok és a törökök, Abdul Latif imámjuk vezérletével.
A Pesti Napló 1933. Január 28.-i számában erről így ír:"... Husszein Hilmi... lakásán tartotta a Ramazán-hó istentiszteleteit. Abdul-Latif, az ősz főimám, a Mecset uccában prédikálta Allah igazságait. Hogy melyikük az igazi imám, azt talán csak Allah tudja."

A két közösség között egyre mélyebb lett a szakadék, s sokszor muszlimhoz nem méltóan, különböző sajtóorgánumokban is támadták egymást, illetve híveikkel végeztették el e munkát.
A közvélemény mosolygott a civakodáson, de Durics múltja, s magyar állampolgársága miatt is nagyobb támogatásra lelt.
Durics és társai minden esetben hivatkoztak az 1895-ős és az 1916-os törvényekre, mely szerint csak magyar állampolgár lehet egyházfő, valamint arra a kétségkívül fontos tényre, miszerint személyét megválasztották teljes egyetértésben a Magyarországon élő muszlim vallásúak, akik legyenek akár bosnyákok vagy albánok, mindannyian többségükben magyar állampolgárok.
Egyúttal visszautasítja, hogy a magyar állampolgárságú muszlimok két táborra szakadtak volna. Az tény viszont, hogy a törökök nagy része Abdul-Latif köré csoportosult.
1932 februárjában Duricsék megünnepelték a "Seker-Bajrámot", azaz a Mekkai Zarándoklat végét jelző iszlám ünnepet. Az ünnepség az Espelade Hotelben zajlott le, ahol is Duricsnak egy lakosztályt tartottak fenn, hogy méltóképpen fogadhassa a külföldi vendégeket. Az ünnepségen részt vett a hazai élet több ismert figurája is.
Megjegyzem, hogy itt megjelent Germanus Gyula professzor is, aki ekkor már muszlim vallású volt, s előadást is tartott az egybe gyűlteknek.
Hilmiék természetesen bárányt is áldoztak, s közösen imát is tartottak. Mindezeket a Gül-Baba türbénél végezték el.
A Pesti Napló nevű újság az eseményt "A magyar mohamedán egyházközség Bajrám-ünnepe" címmel közli, képekkel körítve.
A budai nagymufti hiába várta az ígért pénzügyi segítségeket külföldről, az 1932-es év is csak ígéretekkel lett gazdagabb (mint látni fogjuk, ez így ment minden évben tovább).
1933-ban a korabeli sajtó ismét leközli a magyar-bosnyák muszlimok minden egyes ünnepét, s az érkező magas rangú látogatókról ódákat zeng a Budai Napló.
Ebben az évben a Ramadán kezdetének megítélése okozott torzsalkodást a Hilmi vezette magyar muszlimok és az Abdul-Latif körül lévő török muszlimok között.

A Ramadán befejeztével, 1934-ben ismét Budapestre látogatott Arszlán emír Szíriából, akit természetesen megkülönböztetett figyelemmel fogadta Durics, de ezúttal is be kellett érnie ígéretekkel, bár Arszlán emír Genfbe igyekezett, ahol megkezdődött egy pániszlám kongresszus. Az emírt vendégül látta a Hollós Mátyás Társaság is,
mely pártfogolta a magyar muszlimok ügyeit.
1935-ben ismét igyekeztek segítséget szerezni a tervezett muszlim centrum ügyének, ezúttal az akkori magyar miniszterelnöknek írtak levelet.
A levelet Gömbös Gyulának Medriczky, Bárczy és Petrichevich írták alá.
Ebből idéznék:"... A magyar mohamedánok autonóm egyházközségének a magyar hatóságok részéről való elismertetése ez idő szerint különböző okokból még nem történhetett meg, ez a körülmény minden akcióképességüket részint megbénítja, részint pedig különböző nehézségeket támaszt.
Megemlítésre méltó az a szívós küzdelem is, amelyet az egyik külföldi állam budapesti képviselete az itt élő török állampolgár lelkészének a kérelmére ennek a mozgalomnak az elfojtása érdekében már évek óta folytat. ... A magyar mohamedánok ez idő szerinti konkrét törekvése kétféle irányú: a) az orthodox Iszlám világnak vallásos célokra közismerten nagy áldozatkézségét és összetartását felhasználva, meg akarják teremteni az anyagi lehetőségét annak, hogy tulajdonul megszerezzék a Gül_Baba sírja körüli ingatlant, ott részint vallási célokra alkalmas helyiségeket, részint orthodox mohamedán vallású főiskolai hallgatók részére rituális internátust és iskolát, részint pedig Budapest fenséges panorámájához méltó mecsetet létesítsenek, azonkívül vallásos tudományos munkálkodást is kezdeményezhessenek, így például a Korán magyar nyelvű fordításának a kiadásával.
b) Ugyanakkor, amikor erre a célra az iszlám világban a legkiválóbb mohamedán személyiségek erkölcsi támogatásának biztosítása után önkéntes adományokat gyűjteni kívánnak, egyúttal a gyűjtési körút alkalmával vetített-képes propaganda előadásokat tartanak az iszlám legtöbb városában, az ottani lapokban ugyanilyen irányú hírlapi cikkeket helyeznek el, valamint a személyes érintkezés során meghívják Magyarországra is azokat a mohamedánokat, akikről gondolják, hogy az országra nézve utazásukból kulturális, gazdasági vagy idegenforgalmi haszon származik.
Mostanában válik időszerűvé ennek a keleti gyűjtésnek a megszervezése és lebonyolítása. Éppen ezért arra kérjük tisztelettel Nagyméltóságodat, kegyeskedjék engedélyt adni arra, hogy a magyar mohamedánok választott lelkésze, a magyar állampolgár Durics Husszein Hilmi budai mufti, valamint az ugyancsak magyar állampolgár Reszulovics Mehmed bég, magyar katonatiszti sportoktató, a magyar mohamedán egyházközség fentebb körvonalazott törekvéseinek megvalósítása céljára a külföldi mohamedánok körében önkéntes adományokat gyűjthessenek, és ezeket az összegeket a Gül-Baba Comité bankfolyószámlájára befizessék. ... Szükségesnek tartottuk megalapítani a Gül-Baba Comitét, amely politikai, valamint erkölcsi tekintetben bizonyos mértékű felügyeletet gyakorol a mozgalom felett...
A Gül-Baba Comité a maga részéről gondoskodni kíván és fog is arról, hogy a gyűjtött összegekből a gyűjtés időtartama alatt csakis a ténylegesen felmerült készkiadások megtérítésére utaltassék ki pénz... Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!
Arra való tekintettel, hogy az egész mozgalom sem célját, sem eszközét tekintve nem nevezhető bármily tekintetben mindennapi mozgalomnak, azon kívül tekintettel arra, hogy annak eredményessége a lehetőségek legszélesebb határvonalai között mozog, tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a fent kért engedélyt a Gül_Baba Comitében részt vevő tekintélyes személyiségek erkölcsi súlyára való tekintettel minden különösebb korlátozás nélkül három esztendő tartamára megadni méltóztassék...
1934-ben Durics és Mehmedagics Iszmail már megfordult Egyiptomban, Szíriában és Palesztinában. Jeruzsálemben a Pániszlám Kongresszus zsidógyűlölő fejétől, Hadzs Amin al-Husseini nagymuftitól (Hitler későbbi barátjától) keleti ígéreteket kaptak.
Duricsék másodszorra nagyobb útnak indultak, remélve, hogy a támogatást az ígéreteken kívül meg tudják szerezni.

1935-ben indultak útnak, Alexandria - Jeruzsálem - Damaszkusz - Bombay -Haiderabad útvonalon.
Több hónapos útjuk alatt több előadást tartott Hilmi, a helyi újságok sokat foglalkoztak vele, és a magyar iszlám ügyével, s a helyi arisztokrácia is fogadta őket. Többek között Irakban a király, Hayderabadban a helyi uralkodó.
De visszatérésükkor az ígéreteken kívül mást nem tudtak felmutatni.
"... Anyagi sikerünk nem volt Arábiában... "- idézet Mehmedagics naplójából.
Tény, hogy az útjuk sikertelenségéhez hozzá járult a hazai török pap, Abdul-Latif intrikái is.
Durics az ígéretekben bízva a sajtónak azt nyilatkozta, hogy elegendő pénzt fognak a keleti muszlim uralkodók küldeni az iszlám központ megépítésére. Tudjuk, hogy utazgatásaihoz pénzt is kellett kölcsönöznie, s amikor haza tért, a hitelezőivel komoly elszámolási problémái adodtak.
A Magyar Világ című újság összefoglalót adott azokból a cikkekből, melyek Durics kinn járta alkalmával íródtak a külföldi helyi sajtókban.

"Al Okab(Bagdad) :Magyarország főmuftija Bagdadban."
"Al Tarik(Bagdad):Őfelsége a király ma fogadta audencián Durics Hilmi urat...
"Al-Bilád(Bagdad):Az iszlám Európában és Magyarországon."
Míg Durics keleten kergeti a Gül-Baba mecsetjének álmait, idehaza augusztusban Szent István napján ismét egybe gyűlt a türbénél több száz magyarországi muszlim. Erről részletek a korabeli Pesti Naplóból:"... Soktucat pesti mohamedán él lelki malaszt nélkül. A papok összecsaptak, hajbakaptak, mindegyik 'kispápa' akart lenni Pesten és most se pap, se Izlam. A 'Rózsák Atyjának' sok évszázados sírjával senki sem törődik, a 'Bayram' nagyünnepe már - már sivár hétköznap, omlik, pusztul itt minden, pedig a mohamedán vallás, bevett, támogatott felekezet Magyarországon... - A levelek - hullásával - ha igaz - Durics mufti már Pestre érkezik. Arábiát már bejárta és most India világ sokkincsű mohamedán főurainál gyűjt. Bizonyára már gyémántos ékszerek a tarsolyában, tízezer pengők szálldosnak, egy mohamedán főúr, hatvanezer pengős adománya segítségével,

Kelet pompájával, olyan mecset szépül majd Gül - Baba sírja felett, hogy a török, Mekka látása után Budára is elkívánkozik... Ismét török világ lesz majd Budán, a zarándokvonatok egymást érik, a templom mellé iskola is kerül, de abban mindenki megegyezik, hogy jó, nagyon jó és hűséges magyarok maradnak...
Durics ismételten e sok sikertelenség után Zogu albán király felé fordult-akit a magyar iszlám védnökének is választottak- ajándékként egy ezüstből készült, a felépítendő mecsetet ábrázoló plakettet (a magyar vám 450 Pengőre értékelte) is vitt ki a királynak.(S egy kis zacskónyi földet a türbe körül lévő földről.)
Ez az emlékplakett Enver Hodzsa idején egy múzeumba került, majd az albán kommunizmus bukása után ki tudja mi okból, eljutott az albán bektasi rend nagyfőnökéhez, ahol a mai napig is látható.
Ekkoriban kiáltotta ki a magyar iszlám védnökének Mussolinit is. (Emlékezhetünk a líbiaiakkal való tárgyalásra.)

A Budai Napló szerint Durics áldotta meg Zogu király és Apponyi Geraldine frigyét, ugyanis Hilmit az albán király kinevezte saját udvari főmuftijává.
Érdekes a sors fintora: A magyar iszlám egyik protektora, Mussolini, aki ráadásul még nem is muszlim, elűzte Zogu albán királyt, - a másik magyar iszlám védnököt - a trónjáról. Így egy reménnyel ismét kevesebb volt Duricsék kezében.
Medreczky Andor fáradhatatlanul, de a sok átélt csalódás miatt már kevesebb meggyőződéssel agitált tovább a keleti turizmus mellett, Durics nevét azonban már nem igen emlegette. Azért is neheztelt rá, mert a nagymufti belépett a Nemzeti Frontba, amitől Medreczky nem lehetett elragadtatva, hiszen világnézete inkább Bárczyéhoz állt közelebb.
A seker - és a kurbán bayramokat a muszlimok - bosnyák-magyarok és törökök külön-külön - továbbra is megünnepelték, a harmincas években sorra jelentek meg az "ismeretterjesztő" cikkek arról, hogy mily közel áll egymáshoz a kereszténység és az iszlám, s hogy ez utóbbi nem azonos a törökökkel, amint azt a legtöbben vélték, hogy jó lenne Gül Baba türbéjéhez mecsetet építeni, vagy ha mégsem, legalább rendbehozni azt és elbontani körülötte az oda nem illő Wagner - kastélyt.
1936-ban elhunyt Viraág Béla, s utódja Lippay Gyula, illetve a Budai Napló örökébe lépett Budai Krónika kevésbé bizonyult lelkesnek, ami az iszlám ügyét illette, még ha közölt is róla néhány cikket.
1940 februárjában, a János kórházban tüdőbetegségébe belehalt Durics Hilmi Husszein.
52 éves volt, aránylag fiatalon hunyt el.
Nekrológját a Budai Krónika 1940. Február 7.-i számában olvashatjuk.
Méltatták személyiségét, azt, hogy részt vett mindenfajta közösségi megmozduláson, az idegenforgalom fejlesztésének nagy híve volt.
"... Nem volt közönséges ember. Nagy koncepciók, nagyvonalú elgondolások vezették. És ha valamit elhatározott, keresztül is vitte. Nem ismert nehézségeket és akadályokat. Két ízben is bejárta a Keletet, hogy személyes agitációjával, szavának varázsos propagandájával mozdítsa elő Budához fűződő nagy elgondolásait: a Gül - Baba mecset felépítését, budai mohamedán főiskola és kultur központ létesítését.

Járt az arab fejedelmek és királyok udvarában, bejárta Egyiptomot, Indiát, mindenütt buzdított, agitált és elérte, hogy többmilliós összegek állnak majd ezeknek a céloknak rendelkezésére, ha majd egyszer... Ez a 'ha majd egyszer', ez volt minden keserűségének, küzdelmének forrása, egyben célja."
"A szélmalomharcot vívó Don Quichote-ok reménytelen harca mindig tragikus, de egyben komikus is. Azonban feltétlenül tiszteletreméltó."
1946-ban az örök ellenfél, Abdul Latif is elhunyt.
Mindkét halottat a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben, a muszlimok részére fenntartott sírkertben temették el, párlépésnyire egymástól.
Medreczky Andor 1944-ben elmenekült a szovjet csapatok elől, s sorsa az óta sem ismert.
Viszont 1944. November 30.-án egy vaskos iratcsomót adott át dr. Kovács Lajos főlevéltárosnak.
Az iratok között volt egy 20 x 20 cm-es zöld színű posztódarab, melyre arany fonállal egy Koránból vett aját, azaz verset hímeztek rá: Te halott vagy és ők halottak. Valószínüleg temetésnél használták e posztó darabot.

Sajnos pár évvel ezelőtti kutatásaimban már ezt a posztó darabot nem találtam meg, holott a 80-as évek végén ez még megvolt... A fővárosi bosnyák-magyar muszlimok közül, akik Duriccsal még közösen dolgoztak a hazai iszlámért, Csátics Abid hunyt el utoljára.
Nem akadt senki sem, aki sírja fölött elmondta volna a Fátihát, ahogyan ő tette azt korábban elhunyt hittestvéreivel. Reszulovics Mehmed Bécsben halt meg, miután ott élt 1956 után.
E korszak nagy muszlim vallású tudósa, Germanus Gyula pedig 1979-ben halt meg.
Őt a Farkasréti temetőben temették el, a hazai muszlimok közül magyarként csak én voltam jelen a temetésen, mely muszlim szertartását a líbiai követség alkalmazottja végezte. Mellettem álltak viszont az itt tanuló arab diákok, akik egy jó darabig a magyar iszlámot "képviselték".
Hosszú évtizedek szünete után a rendszerváltás előtt kezdődött újból valami, a magyar iszlám ügyéért, de ez már egy másik történet, melynek személyes résztvevője is voltam.


A budapesti muszlim temető halottairól

Járatlanként kevesen vannak, akik tudják, hogy több mint 100 éve működik a budapesti Kozma utcai temetőben egy parcella, ami a magyarországi, budapesti muszlimok temetkezési helyéül szolgál.
Azt hiszem, hogy a legrégebbi sír 1891-ben keletkezett, s az elhunyt egy Szokollu Mehmed nevű pasa, aki valószínűleg török származású főember lehetett. Mellette, szinte egy sírban vele nyugszik a szintén török származású Nadim Bey őrnagy és neje, Hadidse Hanum is. Egy másik sír szintén előkelő török úr porhüvelyét rejti, Őt Bayilkay Ahmet Nadirnak hívták, s török főkonzul volt. Elhunyt 1937 július 12.-én.
De itt vannak a magyar-bosnyák halottaink is, azok is, akik e történet szereplői voltak.
Az élet azonban folyt tovább, új muszlimok lettek, bevándorlók érkeztek. S a születésben benne van a halál is, ezért a sírok szaporodtak, szaporodnak e temetőben. Hogy "internacionalista" jellegét hangsúlyozza vallásunk, találunk itt pakisztáni, török, arab és még kínai muszlim neveket is sírfeliratok gyanánt.

Felhasznált irodalom:

1. Dr. Léderer György: Keletkutatás
2. Udvarvölgyi Zsolt: Az iszlám vallásszociológiája
4. Korabeli újságok, levelezések
5. A "Medriczky hagyaték"
6. A Rongyos Gárda harcai

admin - January 22 2011 · 0 hozzászólás · 4326 megnyitás · Nyomtatás

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Stratégiai partnerünk

Hadísz:

Abu Abdullah, an-No’mán ibn Besírre – Isten legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, hogy azt mondta: Hallottam Allah Küldöttét amint így szólt:

Bizony a megengedett [dolgok összessége] nyilvánvaló, és bizony a tiltott [dolgok összessége] is nyilvánvaló. E kettő között vannak nem egyértelmű dolgok, amelyeket (megítélésük szempontjából) sok ember nem ismer. Ezért aki távol tartja magát a nem egyértelmű dolgoktól, feddhetetlenségre tesz szert vallása és jó hírneve terén. Aki pedig beleesik a kétes dolgokba, az beleesik a tiltottakba is úgy, mint az a pásztor, aki az őrzött (tiltott) terület körül legeltet, közel áll ahhoz, hogy abban legeltessen. Bizony minden királynak van őrzött területe, és bizony Allah őrzött területei az Ő tilalmai! Bizony a testben van egy húsdarab, ami ha jó, akkor az egész test is jó lesz, ha pedig elromlik, akkor az egész test romlottá válik! Ez a szív! (al-Bukhári, Muszlim)

Karda Zoltán (a Székely Muszlim Nílus-expedíció szervezője) néhány fotója Afganisztánból
Kategória: Galéria

Archívumunkból


Lejátszó

Kattints a kategória, azután pedig a kiválasztott zeneszám nevén.

  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • 2011. április 08.
  • 2011. február 11.
  • 2011. február 18.
  • 2011. február 25.
  • 2011. március 04.
  • 2011. március 11.
  • 2011. április 01.
  • 2011. április 15.
  • 2011. április 22.
  • 2011. május 06.
  • 2011. május 13.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • track 9.
  • track 10.
  • track 11.
  • track 12.
  • track 13.
  • track 14.
  • track 15.
  • track 16.
  • track 17.
  • track 18.
  • track 19.
  • track 20.
  • track 21.
  • track 22.
  • track 23.
  • track 24.
  • track 25.
  • track 26.
  • track 27.
  • track 28.
  • track 29.
  • track 30.
  • track 31.






Központunk


1141 Budapest, Paskál utca 60.

Email: postmaster@magyariszlam.hu

Vidéki mecseteink


Debrecen: Egyetem sugárút 56.

Győr: Hunyadi u. 6.

Siklós: Felszabadulás utca 3. (Malkocs bej dzsámi)

Zakát

Számlaszámunk:
(HU45) 1174 9053 2003 6861 0000 0000
swift code OTPVHUHB
Magyar Iszlám Közösség

PayPal:
postmaster@magyariszlam.hu


Hungarian Exam Center:
Magyarországi Vizsgaközpont:
Isa Omar Masjid
Bp. XIII. Róbert K. krt. 104.




Facebook-csoportunk

Copyright © 2011 Magyar Iszlám Közösség
Powered by Faiz icons by Hamzah Pingsut (www.ubuntu-indonesia.com) & Styleislam icons (www.styleislam.com)
Az oldalunkon megjelentetett írások és egyéb tartalmak a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2019 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Generálási idő: 0.07 másodperc | 1,496,856 egyedi látogató | jQ Blog | Free Php-fusion Themes | Freethemes4all.com