A magyar iszlám története 2.

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA


Mielőbb mélyen elemeznénk e korszakot az iszlám hazai ez időszaki fellelhetőségéről, röviden összefoglalnám az Oszmán-Török Birodalom történetét kialakulásától kezdve Hazánk három részre szakadásáig.

Természetesen az érthetőség és elemzés kedvéért sok olyan adatot is közölni fogok, ami konkrétan nem a magyarországi muszlimokra vonatkozik, azok hitéletére. De úgy hiszem, hogy így kerek ez a történet. Sok kutatni való van még ebből az időből, talán a magyarországi írásos dokumentumokat teljes mértékig feldolgozták, Törökországban még lelhetünk esetleg olyan anyagokat, melyek még sok meglepetést tartogatnak az e témával foglalkozó kutatóknak.


Az Oszmán-török Birodalom rövid története 1526-ig

Anatóliában négyszáz török család telepedett meg Ertogrul törzsfőjük vezetésével, a rokon szeldzsuk-törökök hívására. Törzsterületük Eskisehir közelében, a Szeldzsuk állam és a Nikaiai Császárság között volt.

Amikor a Szeldzsuk Birodalom felbomlott, az oszmán emirátus csak az egyike volt annak a tíz emirátusnak. Ertogrult fia, Oszmán követte az akkor még jelentéktelen törzs élén, aki felvette a "gázi"címet, jelezvén, hogy az iszlám fegyveres terjeszkedésének híve. Megkezdett háborúi gyökeresen megváltoztatták az akkori gazdasági-társadalmi viszonyokat.

A beáramló idegenek felbomlasztották a törzsi kereteket, és az egyre nagyobb számú harcos ellátását már nem tudta biztosítani a nomád állattenyésztés. Egy olyan katonaállam kezdett kialakulni, amelynek fennmaradását egyedül a folyamatos zsákmányszerzés, terjeszkedés biztosíthatta. Oszmán kis törzsi területéből gyorsan növekvő katonaállamot szervezett.

Oszmán neve fogalommá vált, népét oszmánoknak vagy ottománoknak (törökül osmanli) hívták. Az állandó hódításokra hivatásos hadsereget kellett felállítani, amelynek élére Oszmán beglerbéget nevezett ki. Később, a nagyobb hódítások után lett Ruméliai (Európai) és Anatóliai beglerbég cím.

A gazdaság alapját a magas színvonalú öröklött mezőgazdaság jelentette. Ahol a természeti feltételek megvoltak, a görög, örmény és szláv földművelők öntözéses földművelést, fejlett gyümölcskultúrákat teremtettek. Amikor a bizánciak vereséget szenvedtek, a földművelők nem menekültek el, csak a földesuraik. Új uraiknak csak a nem muszlimok fejadóját (dzsizje) kellett fizetniük, és ez kevesebb volt a bizánci adóknál. A terjeszkedő politikát Oszmán fia, Orhán (1326-1360) is folytatta.
A gazdaságilag kimerült és véres trónharcokkal foglalatoskodó Bizánc képtelen volt ellenállni .A szakadatlan belharcoktól, az egymás ellen vívott háborúktól sújtott és a velencei,genovai,magyar beavatkozásoktól meggyengített Balkán(törökül Rumélia)is kedvező területnek bizonyult a hódításra.

A pártoskodó fejedelmek és ellenfejedelmek igen sokszor hívták be segítségként az oszmán csapatokat egymás ellen.Orhán ki is használta ezt, beavatkozott a bizánci hatalmi harcba, az egyik trónkövetelőnek, apósának biztosította a bizánci trónt, majd amikor pártfogoltját megfosztották a hatalomtól,1354-ben megszállta Gallipolit és a Márvány-tenger északi partjának nagy részét. Ugyanebben az időben sikeresen terjeszkedtek Közép-Anatóliában is, 1354-ben foglalták el Ankarát.

I. Murád szultán seregei 1361-ben elfoglalták a második legfontosabb bizánci várost, Drinápolyt (törökül Edirne). 1365-ben ez lett az új szultáni székhely, jelezve, hogy államuk súlypontja átkerült Európába. 1371-ben a Marica-folyó mellett az oszmánok legyőzték a szerb államocskák egyesült seregét, ezzel megszerezték Macedóniát, s a szerb tartományurak sorra ismerték el Murád szultánt hűbéruruknak. Oszmán kézre került Szófia, Nis, Szaloniki is.
1389-ben, az első rigómezei ütközetben az oszmánok ismételt győzelmet arattak az egyesült szerb- bosnyák-bolgár-albán seregen. A számbéli fölényben lévő sereg képtelen volt ellenállni a kitűnően szervezett oszmán hadseregnek.
Az 1390-es évektől a török csapatok rendszeresen pusztították Magyarország déli határvidékeit. A Zsigmond magyar király által vezetett "összeurópai" lovagsereg megsemmisítő vereséget szenvedett 1396-ban Nikápolynál.
Ez a tragédia tisztázta az erőviszonyokat. Megmutatta, hogy az adott körülmények között Magyarország még szövetségesekkel együtt sem viselhet támadó háborút sokáig sikeresen a Balkánon, a török hatalom már nem szorítható ki egy csapásra Európából.

II. Murád szultánt (1421-1451) sem a magyar-vazallus, balkáni ütközőállamok rendszere (Bosznia, Szerbia, Havasalföld), sem Hunyady János sikerei, sem pedig a szultáni udvarban nevelkedett Szkander bég (Eredeti nevén Kasztrióta György) vezetésével kirobbant felkelés nem tudta megállítani. Sőt, az 1448-as második rigómezei győzelem után az oszmánok hosszú évszázadokra berendezkedtek a Balkánon.

II. Mohamed szultánra (1451-1481) 1451-ben, aki akkor 21 éves volt, apja több mint félmillió négyzetkilométeres birodalmat hagyott.
II. Mohamed tette az Oszmán Birodalmat nagyhatalommá, az utókortól a Hódító (törökül Fatih) előnevet kapta.
II. Mohamed foglalta el 1453-ban a már régi dicsfényének árnyékának számító Bizáncot. Elesett egy főváros és született egy új: az Oszmán Birodalom új fővárosa, emelyet később Isztambulnak neveztek.

Magyarországi hódítását meggátolta Hunyadi János 1456-os győzelme Nándorfehérvárnál, később Mátyás király fekete serege állt az oszmán hódító tervei elé.
1475-től a Fekete-tenger az oszmánok "beltengerévé" vált, a Krími Tatár Kánság hűbéresévé válásával.
1512-ban Rettenetes Szelim (törökül Javúz) szultán elfoglalta a muszlim szent helyeket, Jeruzsálemet, Medinát és Mekkát, valamint Egyiptomot elfoglalva átruházták rá a kalifa méltóságot is. A kalifa méltóság megszerzésével olyan birodalom került Magyarország szomszédságába, amelynek uralkodója a muzulmán világ elvi ura is volt.
1520-ban a számunkra rossz emlékű Szulejmán szultán foglalta el az uralkodói trónt (1520-1566)
Az Iszlám Magyarországon a Török Hódoltság 150 évében

Szulejmán szultán a mohácsi csata után, 1526 szeptemberében járta be először a budai várat.
Három év múlva Bécs felé vonultában pihent meg itt másodszor, hogy azután egy hónap múlva rendetlenül visszaözönlő serege futásától és a kudarc fájó élményétől hajtva, de a győztes hadvezért alakítva néhány napra visszatérjen ide.
A magyar királyság fővárosát egyik alkalommal sem csatolta a birodalmához, hanem visszaadta vazallusának, Szapolyai Jánosnak.
I. János király azonban 1540-ben meghalt, s félő volt, hogy János Zsigmond csecsemő király érdekeit a hozzá hű magyar nemesek nem tudják megvédeni.

Törvényhozó I. Szulejmán szultán (törökül Kánuni) sorsdöntően belenyúlt a magyarországi eseményekbe. Szétzavarta, legyőzte Ferdinánd hadait Budánál, azt csellel elfoglalta és az Oszmán Birodalomhoz csatolta. Mint tudjuk, ezzel az ország három részre szakadt.
A minket érdeklő terület az ország középső része, amely közel 150 évig a Török Hódoltság néven vonult be a magyar történelembe. Buda elfoglalása után, a török megszállás alatt lévő területek fokozatosan nőttek, ezáltal az első hadjáratokban elfoglalt területek tudtak a legjobban betagozódni a Birodalomba. Az Oszmán Birodalmat és a Magyar Királyságot is végvárak hosszú láncolata védte.

A törökök katonai jelenléte után szinte azonnal megindult a megszállt részekre a bevándorlás mind a Birodalom belsejéből, de főleg a Balkánról.
Törökök, muszlim bosnyákok, albánok és balkáni keresztények érkeztek iparosként, kereskedőként, valamint az iszlám vallási életet működtető személyekként.
Magyarországon nyomát sem találhatjuk a tervszerű muszlim betelepítésnek, mely jellemezte a korábban megszállt balkáni államokat. Balkán északi részeire is alig jutott muszlim vallású telepes, Magyarországra végleg elfogytak az embertartalékok. A betelepülő civilek mindannyian önszántukból érkeztek e veszélyes tartományba.
A betelepülők nem a falvakba, vagy török helyőrség nélküli mezővárosokba költöztek, hanem olyan helyiségekbe, ahol tartósan éltek török birodalmi katonák.
Ugyanis ezek számára a már megszokott "szolgáltatást" biztosítani kellett.
Például a ruházkodáshoz szabó, cukrászok, pékek, a fürdők építéséhez és üzemeltetéséhez szakemberek, etc. A sok betelepülő nem mindegyike volt muszlim vallású, hanem igen sokan voltak a törökökkel együttműködő keresztények is. Így költözött be sok szerb is Hazánkba, akiket rácoknak neveztek.
Gyorsan kialakultak a muszlim vallású kolóniák is, mecseteket, korániskolákat és közfürdőket építettek százszámra, emelyekből sajnos csak igen kevés maradt fenn.
Adalék, pl.1570-ből: Vácott 374 ház közül 189 volt muszlim vallásúaké. A megmaradt magyarság igen csekély számú volt a törökké lett városokban.
Összeállt a török-magyar városképe, amilyenné azt a kor és a benne lévő lakók formálták.
A vár és a városfalak, a rajtuk álló ágyúk, a kaszárnyaépületek és az arzenálok nem hagytak kétséget afelől, hogy háborús korban jártunk.
A magyarok városrészében egy, legfeljebb két templom, körülöttük földszintes házak, lakói szegények, hiszen nehéz korban éltek. a várban ás a muszlim városrészben belül tiszta, kívül kissé kopottas mecsetek és dzsámik, fürdők és korán iskolák kupolái, valamint a két kultúra kényszeréből született torz, átalakított építmények sora húzódott. Az egyik részben piac van, a másik részben bazársor.
Müezzinek imára hívó éneke és a néma harangtornyok. Az utcákon magyar, szláv és török szó hangzott.
A hódítók lassacskán a saját ízlésük szerint átformálták a városok képét. Ha valaki a királyi Magyarországról érkezett, a változást a dzsámik és az égbe nyúló minaretek jelentették. A dzsámikat első ízben, - hogy a hódítók hitélete ne szenvedjen késedelmet- keresztény templomok egy részét alakították át mecsetté. Ez a következőként történt: a szentképeket, lemeszelték, a szobrokat, oltárt, minden díszítést kivitettek az épületből.
Kijelölték a Mekka felé mutató imairányt.

Elkezdték építeni a most már mecsetként funkcionáló templom mellé a minaretet, vagy a harangtoronyból levéve a harangot, itt eszközölték ki a megfelelő átalakításokat. Bent a mecsetben, szőnyegeket borítottak le a padok helyett. A mekkai imairányt (kibla) jelképező mihrab (imafülke) mellé fából, vagy kőből felépítették a pénteki istentisztelet szószékét (minbar). Ez csak a dzsámikra vonatkozott, mivel csak itt lehetett a pénteki khutbát megtartani. A mecsetek csak a napi ötszöri ima elvégzését szolgálták. A dzsámik mellé általában könyvtárakat, elemi iskolákat, de medreszéket (középiskolákat) is építettek. Új elemet jelentettek a közfürdők, melyben Buda jeleskedett, de minden szandzsákszékhelyen megtalálhattuk őket. Kevés lakóházat építettek a hódítók, inkább azokat átalakították saját ízlés világuknak megfelelően.

A beköltözött balkáni mesteremberek, kereskedők alkalmazva a kelet tradícióját, mely nem volt idegen a magyar hagyományoktól sem, céhekbe tömörülve, külön negyedekben, utcákban egyesültek. Ez az elkülönülés vonatkozott a vallásokra is, hiszen volt az igen szép számmal Budán élő zsidóknak is külön negyedük. Itt zsinagógák, fürdők, iskolák is voltak, illetve épültek. A muszlimok hitéletével a Birodalomból áthelyezett, vagy önként érkezett imámok és segítőik foglalkoztak. Az imámok gyakran a pénteki istentisztelet (hatib) vezetőjének szerepét is betöltötték. Voltak még imára hívók (müezzinek), háfizok, váizok, azaz prédikátorok, akik könyvtárukból anyagokat gyűjtve válaszoltak a hívők napi problémáikra.
Mivel a pénteki istentisztelet egyfajta politikai állásfoglalásnak is számított, a mindenkori szultán-kalifa nevére áldást kértek a hatibok.

Az állami vallási intézményeken kívül voltak a magán alapítású vallási iskolák, imaházak, derviskolostorok. Több gazdag ember, pasa, vagy akár nagyvezír, akit valami a Hódoltsági Magyarországhoz kötött, anyagi áldozatokat hozott ilyen létesítmények alapításához, fenntartásához, bővítéséhez. Ilyenek voltak a bektasi dervisek kolostorai (tekkéi), medresszéi, vendégházai, vagy türbéi. Ezek közül a leghíresebb a Gül Baba türbe, mely a budai Rózsadombon áll.
De Egerben volt a Hizir Baba kolostora (már csak útleírásokból ismerhetjük), Pécsett az Idrisz Baba türbéje. Evlia Cselebi török utazó szerint Székesfehérváron öt bektasi tekke volt található.

A török temetőben türbét emeltek Szulejmán pasa sírja fölé. Sajnos ezeket az építményeket is csak már az emlékekből ismerhetjük. Pécsett volt egy másik bektasi tekke is, melynek romjai most a Tettyén állnak. A legtöbbet áldozta a Hódoltság török építészetéért és az iszlámvallásért Szokoli Musztafa (1566-1578) budai pasa, aki Szokoli Mehmed nagyvezír unokaöccse volt. Szokoli Musztafa tizenkét évig kormányozta a budai vilajetet, ez volt a leghosszabb idő, melyet egy budai pasa betöltött e pozícióban. Egyébként szinte minden budai pasa kitett magáért, Rüsztem pasa (1559-1563) Esztergomban is építtetett mecsetet, medresszét és fürdőket. De megemlíthetjük Murteza budai pasa nevét is, aki Budán kívül még sok szandzsákszékhelyen építtetett és renováltatott dzsámikat, fürdőket, vár és városfalakat, stb.
Török birtokrendszer a Hódoltságban

A török birodalom kétféle szerkezetű területi egységekből állt, a központi közigazgatási szervezetbe közvetlenül bekapcsolt tartományokból és a belső kormányzatukban autonómnak hagyott hűbéres államokból (pl. az Erdélyi Fejedelemség).

• Állami vagy kincstári tulajdonban lévő földbirtok, melyet szultáni hász birtoknak ( hász-i hümájun, vagy hász-i padisah) neveztek. Ezek a birtokok olyan területek voltak, melyek jövedelmei, akár mint pénz, akár mint termény, jelentős értékeket képviseltek. Ezeket fellehetett használni pl. a helyőrségek ellátására is. A hász birtokok igen kedvező státuszban voltak, ismerjük, hogy az Alföld mezővárosai közül sokuknak ez a titulus jutott, s akik ezen kívül voltak, igyekeztek ezt a kiváltságot megszerezni. Itt is létezett egyfajta autonómia, s az adót általában egy összegben szedték be, nem zaklathatta a terület lakóit mindenfajta török-tatár rabló siserehad. A Hódoltságban e kategóriába 12 város esett.

• A föld másik része, mely eredetileg szintén állami birtok volt, s az is maradt "papíron" mindenkor, a javadalmazott, vagyis egyfajta "hűbérbirtok". De indokoltabbnak látszik, ha egyfajta "javadalombirtoknak" nevezzük e birtokrendszeri formát, mely speciálisan az. un keleti államalakulatokban létezett jellemzően. (Ezt valamiféle "Ázsiai termelési módnak" is nevezzük, de e könyv most nem erről szól). A török javadalombirtokokat nagyságuk és rendeltetésük szerint három részre osztották: központi méltóságok részére ( pasa hászleri, vagy sandzsakbej haszleri), a rangban kisebb vidéki tisztviselőknek (defter kethüdászi, ziametek), és a katonáknak (általában szpáhiknak, itt van a már ismert szó: timár birtok).

Ez a birtokrendszer tükrözi az Oszmán Birodalom hierarchiáját, s kicsinyített másolata a Hódoltságban is megtalálható volt. Ez kihatott mind a politikai- gazdasági, mind a szellemi életre. A reformáció bástyái a szultáni hász birtokok voltak, azaz az alföldi mezővárosok.

Említésre méltóak a magán birtokok is, melyek általában kegyes alapítványok tulajdonai voltak, főleg iszlámvallási, oktatási célokból. De így működött a közfürdők egy része is és a derviskolostorok is. A magán birtokot mülknek nevezték, míg az alapítványit-egyházit vakufnak. Magyarországon a mülk birtok nem alakult ki, viszont az egyházi-vakuf rendszer nagyon elterjedt.
A Török Hódoltság iszlamizációja

Magyarországon a török korban a reformáció és ellenreformáció harcaival foglaltak elfoglalva, az iszlám kevés vonzerőt gyakorolt, még úgysem, hogy a nem muszlimokat sújtó fejadótól (dzsizje) mentesülhettek. a másik nem elhanyagolható ok az volt a balkáni államokkal ellentétben, hogy megmaradt az anyaország kis része is, a királyi Magyarország, s az akkor különálló Erdélyi Fejedelemség.

A magyarországi muszlimok feltehetően nagyobb része délszláv eredetét bizonyítja, hogy törökül alig tudtak, az iszlám hitéletük kimerült a formalitásokban. Ezek a muszlimok a liturgia nyelvét, az arabot sehogysem beszélték, a közrendűek legnagyobbrészt keresztény feleséget vettek feleségül. Ez utóbbi a hazai török származású katonáknál is megfigyelhető. Nem volt szokásos a többnejűség, s magyarul mindegyikőjük tudott.
Ezekből a házasságokból muszlim vallású és nevű magyar nyelvet beszélő gyermekek cseperedtek fel. A muszlim katona saját szőlőjéből termelt bort ivott pincéjében, s a teljes magyar szokások átvételétől egyedül a disznó utálata tartotta vissza. Ruházatuk a magyarhoz hasonlatossá vált, s még a törökök főemberei is magyarul leveleztek a magyar főurakkal és a hódoltság népével. Bizonyíték erre a Budai Pasák Magyar Nyelvű Levelezései is.
Megállapítható, hogy az Oszmán Birodalom muszlim vallású polgárait jobban érintette a magyar kultúra, mint fordítva.
Magyar származású ember háromféleképpen lehetett muszlim: Egyrészt a már említett önkéntes áttéréssel, másrészt rabsorba kerülve, a szabadságáért cserében, vagy kisgyermekként elrabolva, muszlim nevelésben részesítve.
Ez utóbbi nem mindig jelentette azt, hogy a gyermekből janicsárt neveltek.
Most mindhárom lehetőségre történelmi példákat hozok fel.

A budai vilajet váraiba beállt újoncok származását tekintve 1558-ban magyarként 52 főt találunk, akik az össz újonc létszám 6, 4%-átadták ki. Az ötvenkét magyar származású török katona közül 28 tért át az iszlámra önként. Túlnyomórészt azonban balkáni népekből verbuválódott az újoncok csapata, de sok volt közöttük a renegát.
A 148 önkéntes renegát közül egyötödük lettek a kényszerűségből iszlamizált árvák, négyötödük önként választotta az érvényesülésnek ezt az útját.
A 28 magyarnál a zsoldlistán feltüntették mind a magyarságukat, mind az iszlamizálásukat (madzsar oglan-magyar fiú és iszlama gelip/gelmis, vagy müszülman olmus-áttért az iszlámra).
Az 1570-es évek elején, részletes leírás készült a váci ingatlanokról. Az ingatlanok tulajdonosai között felfedezhetünk egy magyar származású fiút, akit egy bizonyos Memi felszabadított rabjaként iszlamizált, a muszlim neve Pervane Abdullah lett, és a drégelyi müsztahfizok negyedik tizedébe osztották be. A váci házak leírásából tudjuk, hogy apját Csiszár Jánosnak hívták. A Haszan vojvoda mecsetjéről elnevezett városrészben álló családi ház az apa halála után a muszlim hitre tért fiára szállt.
Sok esetben a szükség kényszere terelt katonának olyan embereket, akik előtt ez az egyetlen út nyílt a kitörésre. Ilyenek voltak a család nélkül maradt árvák, 1558-ban összesen huszonegyen, akik közül hárman meg sem tudták mondani, hogy hol töltötték gyermekkorukat. Négyötödük renegát volt, olyan keresztény fiú, aki elvesztvén összes közeli és távoli rokonát, megragadta az önállósodás egyetlen lehetőségét, a katonáskodást. Sorsuk legtöbbször együttérzésre, nagynéha gonoszkodásra készteti a kései szemlélődőt. Így annak a fehérvári fiúnak a pályája is, aki szülőhelye várába szegődött el török katonának. Ez ritkán történt meg, az áttért magyarok igyekeztek távol kerülni gyermekkoruk színhelyétől. Esetét az is szokatlanná teszi, hogy friss renegátként egyből a vár legjobban fizetett eli alakulatába, a müsztahfizok közé került. Karrierjét életútja rövidke állomása magyarázza, az, amíg katonáskodása előtt fürdősfiúként dolgozott a török fürdőben. Itteni buzgóságával találhatott magas rangú pártfogóra, aki az adott helyzetben elérhető maximumot szerezte meg neki.
Ha így volt, ez adott okot és merészséget neki ahhoz, hogy a szülővárosában maradjon: a következő évben is ugyanazon a poszton szolgált.
Egy korai adat: 1543-ban a fehérvári müsztahfzihok sorai között 6 magyar iszlámra áttért katonát találunk, akik a müsztahfizoknak 0,7 százalékát adták ki. Mivel kb. 2 év telt el a török berendezkedésétől, logikusnak tűnhet az, hogy az elkövetkező években ez a százalékarány növekedett. De megjelentek a keresztényként török zsoldban álló magyar katonák is. Az iszlamizáció nőtt, de a legoptimálisabb becslések szerint sem haladta meg az összlakosság 3-5 százalékát. E becsült adatot a magyar származású áttértekre értem. Ezt a számadatot növelte az elmagyarosodó betelepült balkáni muszlim réteg, akik egy része katona, más része polgári réteg volt.

Az árvákénál is kiszolgáltatottabb helyzetből menekültek a keresztény rabok. Ha gazdájuk akár pénzért, akár üdvözülést segítő jócselekedetként felszabadította őket, szabadságukért áttértek az iszlámra és katonának álltak.
Azt gondolhatnánk, hogy a felszabadított rabok az áttérést és a katonának állást a szabadulás árának tekintették, s utána az első-az állandó csatározásokban élő hódoltságban könnyen-adódó alkalommal megszöktek. De nem így volt. Az 1558-ban felszabadított és várakba került rabokat kivétel nélkül a helyükön találjuk.
A rabsorból való kiemelkedésnek ismét felhozunk egy példát, egy magyarból lett oszmán íródeák levele:"Én keresztény fi vagyok, gyermekségemben rabbá estőnk mind atyámmal egyetembe. Az atyám kiváltozzék (pénzen kiváltotta magát), és engemet törökké tőnek. Annakutánna engem török oskolába adának, azt is megtanulám." A budai János deákot, a levél íróját Arszlán budai pasa nevelte ki kancelláriai szolgálatra. A hozzá hasonló tollforgató magyar renegátok közül kerültek ki a budai pasák íródeákjai és titkárai.
Az isztambuli janicsár-iskolákban és szeráj-iskolákban képzett áttért ifjak legjava persze sokkal fényesebb hivatali pályát futott be, mint a birodalom peremvidékén, az oszmán végvárakban és helyőrségekben szolgáló hasonló sorsú írástudók.
A szultán udvarában, nagy becsben álltak a dragománok (törökül: terdzsümánok) nevezett renegát szultáni tolmácsok, akik a fordításon messze túlmenő, komoly szerepet játszottak az oszmán diplomáciában. A császári dragománok a legrangosabb külügyi tisztviselőknek számítottak az oszmán diplomáciában.
A vallásváltoztatás és a magas szultáni szolgálat életre szólóan megszabta a sorsukat, nem tudunk arról, hogy bármelyikük hűtlenné vált, volna a muszlim valláshoz és a szultánhoz. Érdekes figyelemmel kísérni, hogy mit őriztek meg hagyományaikból, nyelvükből és miként nyilvánultak meg vallási vitákban.

Egy magyar származású és anyanyelvű tolmács-diplomata, muszlimmá lett életutat vázolunk fel, vele párhuzamosan élt, s kollégája volt egy német anyanyelvű, szintén muszlimmá lett dragomán. A Nagybányáról származó Murád dragomán születésekor a Somlyai Balázs nevet kapta. Diplomáciai tevékenységén túl író és költő is volt Murád effendi, sőt mint az egyetlen ismert magyarul író oszmán-törökköltő szerzett magának nevet az irodalomtörténetben. Egyúttal az ő Himnusza az egyedüli olyan muszlim hitbuzgalmi irat a 16. században, amely a magyarországi keresztény vallási kontroverziáiba iszlám oldalról bekapcsolódik. Murad, azaz Somlyai Balázs a mohácsi csata idején tizenhét éves volt, akkor került oszmán fogságba, s felvette az iszlám hitet önként.
1573-ban az Ungnád Dávid isztambuli követ kíséretében lévő Stephan Gerlach találkozott Muráddal és megtudta róla, hogy "valaha Bécsben tanult". Murád gyakran találkozhatott a legkülönfélébb keresztény követségek tagjaival, akiknek barátságát tudatosan kereste.
1551-ben Murád Erdélybe érkezett, akit a Habsburg csapatok Martinuzzi Fráter György meggyilkolását követően harminc hónapos fogságba vetettek. Marad dragomán iszlám hitének szilárdságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a 30 hónapos fogsága alatt sem fenyegetéssel, sem rábeszéléssel nem tudták választott muszlim hitének megtagadására rábírni.
Ebben az időben nem ő volt az egyetlen oszmán fogoly. A források több lefogott csaust emlegetnek, köztük Mehmed főcsaust is. Mivel a Mehmed és a Mahmud neveket rendre összetévesztik, nem lehetetlen, hogy Mahmud, az osztrákból lett török muszlim dragomán és Murád együtt kerültek Castaldo generális fogságába.

Murádot maga Rüsztem pasa, Szulejmán szultán veje váltotta ki a rabságból, s bemutatta személyesen Szulejmán szultánnak is, aki megtette őt Portai tolmácsnak, a latin és magyar nyelvű szövegek fordítójának. Murád 1553-tól, mint szultáni tolmács dolgozott.
Murád a magyar nyelvű írásait többször arab betűkkel jegyezte le. Azt is tudjuk, hogy Murád maga is foglalkozott történeti művek fordításával. Idős korában, 75 évesen került ismeretségbe az 1584-85-ös császári követség tagjaival.
Az egyik követ Murád béget művelt, sok nyelvet beszélő emberként mutatja be (arab, perzsa, oszmán-török, latin, magyar és horvát), s azt is tudatja, hogy az öreg tolmácsot mértéktelen borszeretete miatt bocsátották el az állásából.
Murád latinra fordította az oszmán-török krónikát, melyet a nyugati írók fel is használtak. Kevesen tudják, hogy ez a könyv, mely sokáig az oszmán történelemre és az oszmán szokásokra kíváncsi nyugati olvasók csemegéje volt, egy magyar renegát tolmácsnak köszönheti a létét.

A kor politikusai keleten és nyugaton egyaránt óhatatlanul beleütköztek a vallás problémáiba. Az oszmánok általában pragmatikusan szemlélték a meghódított országok vallási csatározásait.
Ha tehették kitértek a véleménynyilvánítás elől hitvitákban, ha nem, annak a félnek adtak igazat, amelynek győzelmét helyi, pillanatnyi érdekeik alapján számukra kifizetődőbbnek vélték. Mégis kétségbevonhatatlan tény, hogy uralmuk alatt a reformáció tanai, Magyarországon rohamosan terjedtek, s az iszlám vallási türelme a legradikálisabb protestáns felekezeteket is megtűrte. A keresztény teológiai disputáktól távol tartották magukat a muszlimok.
A renegát diplomatákra ez az általános megállapítás aligha vonatkoztatható, ők állandóan egykorú hazájuk értelmiségiei között mozogtak, rájuk nem volt jellemző a keresztényekkel szembeni általános muszlim bizalmatlanság.
Ha ritkaságszámba megy is, mégsem véletlen tehát, hogy Murád belebonyolódott a keresztények közötti vitába.

Köztudomású, hogy egyes radikális protestáns gondolkodók Erdélyen át végül is Isztambulban kötöttek ki, ahol az 1570-es években valamiféle unitárius "lobbyt" hoztak létre. A legnevezetesebb isztambuli szentháromság-tagadó a Heidelbergből menekült Ádám Neuser volt, aki belső fejlődésének végpontjaként áttért az Iszlámra.
Murád ránk maradt életműve iszlám kegyességi irodalom. Prózai és verses írásait keresztény olvasóközönségnek szánta, hogy-miként-írja-"kedvet ébresszen bennük az Iszlámra". A három nyelven írt Himnuszának -latinul, magyarul és törökül-az 1580-as évek elejéről való. Ennek lényege egy a Tórával és az Evangéliummal összeegyeztetett egységes iszlám Istentan. A vers nélkülöz minden erőszakot, fölényességet vagy térítő szándékot, s hangsúlyozza a kegyes életvezetés fontosságát, mint a vallás alapját. Az iszlámot olyan univerzalisztikus vallásként mutatja be, amelyet a szélsőséges dogmatizmustól eltávolodó egyistenhívők, így a keresztények is nyugodt lelkiismerettel elfogadhatnak. Rendkívül szembeötlő a költemény egyértelműen protestáns érvrendszere:"Mert az írás azt mondja, hogy az Istent/Meg nem ismerhetjük, mígnem magunkat/Ha esmérnénk ilyen semmi voltunkat,/Csak Ő vagyon, nincsen más, tudjuk Őtet."Vagy:"Nincsen üdvösség az cselekedetben,/De az Istennek ő adományában."
Murádot már erdélyi katolikus fogvatartói is kegyes muszlimként ismerték, azt mondták rá,"türk papasi" szaz "török pap", aki a Tórát, a Zsoltárokat és az Evangéliumot is ismeri.
Murád dragomán versének univerzalizmusa, s egyáltalán az a szándéka, hogy az Iszlámot a magyarok és más keresztények számára népszerűvé, elfogadhatóvá tegye, inkább abból az antitrinitárius szellemi környezetből kaphatott biztatást, amelynek-tudjuk-felettesével, Mahmúddal és a renegát unitárius Neuserrel együtt az 1570-es években, Isztambulban tagja volt. De másképpen is felfogható a vers üzenete, mégpedig úgy, hogy ez válasz a keresztény vallásegyesítési törekvésekre. Murád szerint csupán egyféle vallási univerzalizmusnak van helye a földön: az Iszlámnak.

Meg kell említeni egy szintén magyar származású, muszlim hitre tért, katonai karriert elért Pijale pasát. Pijale pasáról 1573-ban Isztambulba járt Stephan Gerlach útleírásában jegyezte fel, hogy a pasát még gyermekként a mohácsi csata idején hurcolták el, s Tolna város szülöttje volt. Pijale pasát 1554-ben nevezte ki Szulejmán szultán szandzsákbégi ranggal az oszmán flotta parancsnokának. Előtte a szultáni iskolákból kikerülvén, a Szeráj kapuőrségének parancsnoka volt. Az első kinevezett budai pasa, Vezír Szulejmán pasa is magyar származású, bár róla kevés információnk van.(Budai pasa volt 1541 szeptember 2-től 1542 február közepéig, amikor is elhunyt.)

Meg kell még említenünk a Magyarországra betelepült ortodox hitű és délszláv nevű cigányságot is, akik nagy része szintén áttért az iszlámra, s muszlim nevet is vettek fel.
Bizonyíték erre például a török kori Buda városának az oszmánok által történt utca és lakosság összeírása.
Sok keresztény rab azért nem vette fel az iszlámot, mert a keresztény egyház álláspontja szerint a kereszténység elhagyása, az iszlámra valő áttérés a legsúlyosabb bűn volt. A renegát elvesztette az üdvözülés minden reményét, a halál után a pokol örök szenvedése várt rá. Mivel pedig a keresztény tanítás a túlvilági büntetést erősen hangsúlyozta, az áttérés lelkiismereti kérdést jelentett.

A fentiekre alapozva megállapíthatjuk, hogy akik a hódítók, vagy akár az esetleges rabtartóik vallását, az iszlámot felvették, minden bizonnyal óriási lelki tusák árán, s tisztán meggyőződésből tették.
A szemben álló felek (a muszlim törökök és a keresztény magyarok) kölcsönösen "pogánynak" tartották a másik felet, a fegyveres háborúskodást mindegyik fél az egyetlen igaznak elismert hit védelmeként fogta fel.
"Ilyen goromba fogásai vannak e nemzetnek, hogy ugyan utálja az ember".-írta a törökökről Tassi Gáspár, a nádor megbízottja a szőnyi béketárgyalásokon.
A törökök nem kevésbé megvetően nyilatkoztak a keresztény hitről."Dőreségnek","bolond szokásoknak" minősítették, a templomokat a "pokolbéli sátánok gyülekezőhelyének" minősítették. A keresztényeket "porba sújtott gyaúroknak, hitetlen kutyáknak" hívták. De a gyűlölködésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A muszlim törökökre a meghódítottak, mint elnyomóra, s nem az Iszlám hit térítőjére néztek.
A törökök nem avatkoztak bele a katolikusok és protestánsok harcába, azt közönnyel szemlélték, s ez a barátságos közöny, melyet inkább a protestánsok bírtak vezetett el odáig, hogy a 16. században naiv és lelkes tervek születtek a muszlimok protestánssá térítésére.
Hitviták

A Török Hódoltság alatti területeken a legnagyobb és legkeményebb reformárus, vagy más, nem katolikus keresztyén üldözések idején is teljes vallásszabadság uralkodott. A moszlim török nem szólt bele a "gyaurok" szokásaiba, bár gyakran előfordult, hogy török bégeket, vagy a budai pasát kérték fel döntőbírónak egy-egy hitvitában. Ilyen történt egy unitárius lelkész és egy református pap között 1574-ben Szokollu Musztafa budai pasa előtt.

Előzménye az volt, hogy négy évvel azelőtt Nagyharsányban kezdődött a teológiai vita, változó sikerrel. Ennek tragikus következményei is lett, mivel az utolsó vitában az unitárius lelkészek vesztettek, s a hallgatóság az egyik unitárius lelkészt fel is akasztotta, a másik, egy Tolnai nevezetű Pécsre menekült. Musztafa pasa meghallotta a híreket, s maga elé citáltatta Vörösmarty református püspököt, társait és az unitáriusokat. A moszlim vallású pasa az unitáriusoknak adott igazat, a reformátusokat halálra ítélte. Azonban a haláltól az unitárius ellenfelei mentették meg, kegyelmet kieszközölve a budai pasától. Ez az egyik leghíresebb hitvita, melynek története fennmaradt.

A Hódoltság 150 éve is bizonyíték arra, hogy az Iszlám vallás nem törekszik az erőszakos térítésre. Nagyon sok muszlim vallású család maradt itt a törökök kiűzése után, s keresztelkedett ki később. Például az az egyik legjelentősebb magyarországi muszlim város Eger, amikor 1687-ben onnan török helyőrség magát feladva kivonult, részletes jegyzék készült azokról, akik ott kívánnak maradni.

E szerint ekkor 23 családdal rendelkező muszlimot és 13 magányos muszlim férfit írtak össze. A családosok közül valamennyien egy feleséggel rendelkeztek, akik minden bizonnyal magyarok voltak. De hasonló adatok vonatkoznak minden nagyobb török szandzsák székhely lakosaira nézve is. Úgy számolhatjuk, hogy a visszamaradt lakosság egyharmada muszlim vallású, magyarul beszélő ember volt, akit 1-2 évtizeden belül a jezsuiták keresztvíz alá kényszerítettek. Elmondhatjuk, hogy a volt hódoltsági Magyarország közel húsz százaléka muszlim vallású, délszláv, magyar és török származású emberekből állt. Haas leírásából tudjuk meg, hogy Pécsett 1686 és 1688 között 2200 ariánust és törököt kereszteltek meg. 1689 januárjában 18, majd ismét 26 törököt katolizáltak. A családnevek és egy-egy helység név bizonyítja a fentieket. Ezekre az adatokra főleg Eger és Baranya környékén bukkanhatunk rá. A dzsámikat, mecseteket, iskolákat lerombolták. Nem akartak emléket a "pogányságtól". Sajnos százával pusztultak el ezek az épületek, a barbár pusztítást sokszor primitív pénzéhség motiválta. Lásd a Szulejmán szultán turbéki kegyhelyét, vagy a dzsámik réz, ólom, vagy bronztetejét.
A karlócai béke megkötése után (1699) nem beszélhetünk a muszlim vallás szignifikáns jelenlétéről a magyar társadalomban. Az valószinűsíthető, hogy megfordult nálunk néhány keleti kereskedő, valamint zarándok a Gül Baba türbénél.

Érdekes viszont, hogy a Rákóczi szabadságharcban krími tatárokból álló zászlóalj is szolgát, mely kétszáz főből állt, akiket a "dervis generális", Andrássy Miklós, a volt fehér csuhás barát vezetett. Thököly Imre, Zrínyi Ilona és a Rákóczi szabadságharc emigránsai is muszlim török földön nyertek befogadást, védelmet. Ekkorra ugyanis a nemzetek egymáson ütötte sebei behegedni látszottak.
Az oszmán-török könyvnyomtatás megteremtője is magyar származású muszlimmá lett Ibrahim Müteferrika volt, aki a Rákóczi emigráció idején érkezik török földre. Kolozsváron született 1674-ben, eredetileg protestáns teológus hallgató volt. Tizenhét mű jelent meg nyomdájának gondozásában.

Sajnos eredeti magyar nevét homály fedi.
A Török Hódoltság emlékei Magyarországon
Babócsa

-török kút,
-török gőzfürdő és palota maradványai,
-kerámia égetőkemence,
-lakóházak,
-itt található a budai pasa által telepített Európa hírű nárciszkert is.
Buda

-Gül Baba türbéje, török síremlék (Budapest, II. kerület, Mecset u. 18-20)
-Császár (Veli bej) fürdő (Budapest, II.kerület, Frankel Leó u. 31.)
-Király (Kakaskapu) fürdő (Budapest, I.kerület, Fő u. 82-86.)
-Rudas (Jesli direkli) fürdő (Budapest, I.kerület, Döbrentei tér 9.)
-Rác (Debbagháne Ibidzsaszi) fürdő (Budapest, I.kerület, Hadnagy u. 8-10.)
-Imafülke (mihrab) a Belvárosi plébániatemplomban (Budapest, V.kerület, Március 15. Tér)
-Tojgun pasa dzsámijának maradványai (Budapest, I.kerület, Fő u. 30-32.Kapucinus tempom)
-Karakas pasa bástyája (Budapest, I.kerület, Attila u.)
-Kászim pasa bástyája (Fehérvári rondella) (Budapest, I.kerület, Alagút előtt)
-Savanyú leves bástyája (Budapest, I.kerület, Vár)
-Veli bej tornya (Budapest, I.kerület, Vár)
-Esztergomi bástya Földbástya, Toprak kulesi (Budapest, I.kerület, Vár)
-Sziavus pasa bástyája (Budapest, I.kerület, Vár)
-Murad pasa bástyája (Budapest, I.kerület, Vár)
-Lakóház maradvány, a Bécsi kaput védő janicsárok parancsnokának lakhelye (Fortuna u. 18., "Janicsár Aga útja")
-Lakóház maradvány (Tárnok u. 5. "Orta dzsámi utcája")
-A fentiekben felsoroltakon kívül múzeumokban nagyon sok török kori emlékeket tekinthetünk meg a Fővárosban.
-A Várban található még az utolsó budai pasa, Arnaut Abdurrahman Abdi pasa emléktáblája, mely a hősi halálának helyét jelzi Buda visszafoglalásakor.
-A Magyar Nemzeti Múzeumban található a budai Vár egy másik török emlékéről, Mahmud pasa bástyájáról egy emléktábla is hírt ad. Ezt természetesen arab írással, de török nyelven írták. Íme a magyar fordítása:

"A Dzsámhatalmú Ászáf, Budin ország védője,
A dícsérendő sorsú Vezír, a Méltóságos és Hatalmas
A napcsillagzatból mutatónak felépítette e tornyot.
E hely száz nap alatt és száz hold irígykedésének tárgya lett.
Az Utolsó Ítélet Napjáig nem pusztul el, tovább is áll.
Hála Istennek! A hold várának tornya védelmezőre talált.
Az 1078. Évben." (1668-ban)
Eger

-Valide szultana török fürdő romjai
-Kethüda Dzsámi Minaretje (Dózsa György tér 3.)
-Arnaut pasa fürdője (Fürdő u. 2.)
Érd

-Hamza bég dzsámijának minaretje (Érd, Ófalu, Mecset u.)
Esztergom

-Szulejmán szultán győzelmi emléktáblája a vizivárosi várfalban
-Ozicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi, lakóházba beépítve (Esztergom, Berényi Zsigmond u. 18-20.)
Pécs

-Jakovali Hasszán pasa dzsámija (Rákóczi u. 2.)
-Gázi Kászim pasa dzsámija (Széchényi tér)
-Török kút és rituális mosdó (Rókushegy)
-Török kút (Vak Bottyán u. 23. sz. ház falában)
-Memi pasa fürdője (Ferencesek u. 35.)
-Idrisz Baba türbéje, török síremlék (Nyár u. 8.)
-Vár déli kaputornya (Barbakán)
-Nagytorony a Várban
-Ahmed aga emléktáblája a Székesegyház délnyugati tornyában
Siklós

-Malkocs bej dzsámija (Kossuth tér 16.)
Szigetvár

-Szulejmán szultán dzsámi, csonka minarettel (Szigetvár, Vár)
-Ali pasa dzsámija (Plébániatemplom) (Szigetvár, Zrínyi tér)
-Korániskola (Szigetvár, Bástya u. 3.)
-A Vár egyes részei
Törökkoppány

-Török kút
-Turbános sírkövek
-Mosdómedence a gótikus templom sekrestyéjében
Zsámbék

-Török kút (Táncsics u.)

A budai pasák

E névsorban sok budai pasa többször volt e poszt bírtokosa. Voltak olyanok is, akik csak pár hónapig voltak ebben a tisztségben, s volt olyan időszak is, amikor más magyarországi pasa gyakorolta ideiglenesen az új budai pasa kinevezéséig e funkciót. A budai pasalik vezetése magas állásnak számított a Birodalomban, s az ennek ellátására szolgáló nagybirtokot is évről-évre újjá osztották. Ezt illusztrálhatja a budai pasák névsora is.

A budai várba az Oszmán központi kormányzat a 141 éves török uralom alatt 70 pasát küldött kormányzóul. Ezek között huszonnyolcat ismételten, összesen tehát 98 esetben hozott személyi változást a vilajet igazgatásában. A váltás átlaga másfél év.

A zárójelben lévő szám jelentése, hogy hányszor töltötte be kihagyásokkal is a budai pasi posztot.

Íme a névsor:

Vezír Szulejmán pasa
Kucsuk Bali pasa
Jahjapasadze Muhammed pasa
Kaszim pasa (2)
Chadim pasa (2)
Tojgun pasa (2)
Hadzsi Muhamed pasa
Güzeldzse Rusztem pasa
Zál Mahmud pasa
Iszkander pasa
Arszlán pasa
Vezír Szokolli Musztafa psa
Kara Ovejsz pasa
Vezír Kalajlikoz Ali pasa (2)
Frenk Juszuf pasa (2)
Ferhád pasa
Szofi Szinán pasa (2)
Szinánpasadze Muhammed pasa (2)
Muhammedpasadze Vezír Hasszán pasa
Michalidzslü Ahmed pasa (3)
Ali pasa
Szulejmán pasa
Vezír Terjaki Hasszán pasa (3)
Lala Muhammed pasa (2)
Mankirkusi Muhammed pasa
Vezír Kadidze Ali pasa (3)
Begtás pasa
Bosnák Musztafa pasa
Szefer pasa
Vezír Szofi Muhammed pasa (5)
Vezír Nakkás Hasszán pasa
Karakás Muhammed pasa
Vezír Kenán pasa
Deli Dervis pasa
Bebr Muhammed pasa
Vezír Murteza pasa
Vezír Adzsem Hasszán pasa
Vezír Bejám pasa (2)
Vezír Músza pasa (3)
Vezír Husszein pasa
Vezír Dzsáfer pasa
Naszuhpasadze Vezír Husszein pasa
Vezír Tabani jaszi Muhammed pasa
Vezír Ipsír Musztafa pasa
Vezír Szilihdár Musztafa pasa
Vezír Oszmán pasa
Vezír Deli Husszein pasa (2)
Vezír Nakkás Musztafa pasa
Vezír Murteza pasa
Hamzapasadze Vezír Muhammed pasa (2)
Vezír Fázli pasa (2)
Vezír Szijavus pasa
Vezír Murad pasa
Vezír Szári Kenán pasa
Vezír Gurdzsi Kenán pasa (4)
Vezír Szejdi Ahmed pasa
Vezír Bosnák Iszmail pasa
Vezír Szári Husszein pasa
Vezír Gurdzsi Muhammed pasa
Vezír Dzserráh Kaszin pasa
Vezír Szohráb Muhammed pasa
Vezír Mahmúd pasa
Vezír Arnaut Uzun Ibrahim pasa (3)
Dzsánpuládzade Vezír Husszein pasa
Vezír Szujoldzsi Ali pasa
Vezír Chalil pasa
Vezír Kara Muhammed pasa
Vezír Sejtán Ibrahim pasa
Vezír Arnaut Abdi Abdurrahman pasa

A fentiekben felsorolt budai pasák közül többen voltak albán származásúak, melléknevük (arnaut) is erre utal, de volt köztük grúz, bosnyák, cserkesz, orosz, abház, perzsa is. A bosnyák és albán vonal viszont meghatározó, a török származású pasák száma kisebb.
Ez egyrészt jelenti az iszlám felfogását, miszerint a származás másodlagos, másrészt alátámasztja azt, hogy az európai végvidéken a balkániak szerepe megnőtt. De ezt már láttuk a török végvári katonaság nemzetiségi összetételénél is.

Érdekességként megjegyzem, hogy több pasa is eljutott a nagyvezíri tisztségbe közülük.


Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai
(1660-1664)

Pécsről így ír:
"Muzulmán városrésze van hét. Egyetlen keresztény városrésze van, a Budai-kapun kívül fekszik. A városban magyar, bolgár, szerb, görög, örmény, és frenk nincsen, de zsidó van. Összesen 2200 iszlám háza van. Tizenhét imahelye van.Gázi Kászim pasa dzsámija.olyan szép és nagy ez, mint Isztambulban a Szelim szultán dsámijának kupolája.Van tíz mecset is.Hat kolostora van.Fürdője három van.A vitézek értelmesen és ékesen tudnak magyarul."

Szekszárdról:
"E városban összesen négy imaház van.népe határszéli bosnyák emberekből áll."

Budáról:
"Buda egész lakossága boszniai bosnyák.magyarul azonban tisztán tudnak.

Felhasznált Irodalom:

Ács Pál: Osztrák és magyar renegátok, mint szultáni tolmácsok: Mahmud és Murád terdzsumán
Fekete Lajos-Nagy Lajos: Budapest története a török korban
Fügedi Erik: Kimondhatatlan nyomorúság
Gévay Antal: A budai pasák
Goldziher Ignác: Az Iszlám
Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén
Hegyi Klára: Etnikum, vallás, iszlamizáció.
Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedők és ráják
Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán
Takáts Sándor, Eckhart Ferenc, Szekfű Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése
Udvarvölgyi Zsolt: A magyar iszlám vallásszociológiája
Ágoston Gábor-Sudár András:Gül Baba és a bektasi dervisek
Terebess Ázsia E-Tár: Török műemlékek Magyarországon

admin - January 22 2011 · 0 hozzászólás · 4535 megnyitás · Nyomtatás

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Stratégiai partnerünk

Hadísz:

Abu Abdullah, an-No’mán ibn Besírre – Isten legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, hogy azt mondta: Hallottam Allah Küldöttét amint így szólt:

Bizony a megengedett [dolgok összessége] nyilvánvaló, és bizony a tiltott [dolgok összessége] is nyilvánvaló. E kettő között vannak nem egyértelmű dolgok, amelyeket (megítélésük szempontjából) sok ember nem ismer. Ezért aki távol tartja magát a nem egyértelmű dolgoktól, feddhetetlenségre tesz szert vallása és jó hírneve terén. Aki pedig beleesik a kétes dolgokba, az beleesik a tiltottakba is úgy, mint az a pásztor, aki az őrzött (tiltott) terület körül legeltet, közel áll ahhoz, hogy abban legeltessen. Bizony minden királynak van őrzött területe, és bizony Allah őrzött területei az Ő tilalmai! Bizony a testben van egy húsdarab, ami ha jó, akkor az egész test is jó lesz, ha pedig elromlik, akkor az egész test romlottá válik! Ez a szív! (al-Bukhári, Muszlim)


Kategória: Az imádkozás

Archívumunkból


Lejátszó

Kattints a kategória, azután pedig a kiválasztott zeneszám nevén.

  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • 2011. április 08.
  • 2011. február 11.
  • 2011. február 18.
  • 2011. február 25.
  • 2011. március 04.
  • 2011. március 11.
  • 2011. április 01.
  • 2011. április 15.
  • 2011. április 22.
  • 2011. május 06.
  • 2011. május 13.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • track 9.
  • track 10.
  • track 11.
  • track 12.
  • track 13.
  • track 14.
  • track 15.
  • track 16.
  • track 17.
  • track 18.
  • track 19.
  • track 20.
  • track 21.
  • track 22.
  • track 23.
  • track 24.
  • track 25.
  • track 26.
  • track 27.
  • track 28.
  • track 29.
  • track 30.
  • track 31.






Központunk


1141 Budapest, Paskál utca 60.

Email: postmaster@magyariszlam.hu

Vidéki mecseteink


Debrecen: Egyetem sugárút 56.

Győr: Hunyadi u. 6.

Siklós: Felszabadulás utca 3. (Malkocs bej dzsámi)

Zakát

Számlaszámunk:
(HU45) 1174 9053 2003 6861 0000 0000
swift code OTPVHUHB
Magyar Iszlám Közösség

PayPal:
postmaster@magyariszlam.hu


Hungarian Exam Center:
Magyarországi Vizsgaközpont:
Isa Omar Masjid
Bp. XIII. Róbert K. krt. 104.




Facebook-csoportunk

Copyright © 2011 Magyar Iszlám Közösség
Powered by Faiz icons by Hamzah Pingsut (www.ubuntu-indonesia.com) & Styleislam icons (www.styleislam.com)
Az oldalunkon megjelentetett írások és egyéb tartalmak a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2019 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Generálási idő: 0.19 másodperc | 1,545,434 egyedi látogató | jQ Blog | Free Php-fusion Themes | Freethemes4all.com