SZUDÁN

Szudán, mint ország név, csak a modern korban vált ily formán ismertté. Az arab világ leghatalmasabb országa, Megművelt területe kb.15 millió hektár.
Szudán a feketék földjét jelenti arabul: Bilád asz Szudán. Arab ország, azonban az arab etnikum éppen az ország lakosságának nagyjából a felét teszi ki.
A hivatalos nyelv az arab, az angolt a gyarmati örökség részeként sokan beszélik, illetve jelenleg is tanítják az iskolákban. A beszélt nyelvek száma kb. 120. A szudáni népek az időszámítás kezdete óta lassan keveredtek, azonban az arab hódítás, illetve az iszlám megjelenése felgyorsította ezt a folyamatot.
Az egyiptomi újbirodalom uralkodói behatoltak a mai Szudán területére, s tartósan meghódították azt. A kereszténység elterjedésével megjelent Núbiában is a keresztény vallás, s lassan délre nyomult. Kisebb keresztény államok jöttek létre, szinte a keresztény időszámítás kezdete után pár évtizeddel.

Szudán földrajzáról:
Jelenleg az afrikai kontinens legnagyobb állama, északon a Szahara határolja, a déli részei már az egyenlítői trópusi őserdőbe nyúlnak. ( Északi pontja majdnem a Ráktérítőnél van, a déli határa pedig pár száz kilométerre húzódik az Egyenlítőtől.) A sivatagi éghajlati övtől kezdve, félsivatagon, sztyeppen és szavannán át érünk le délre. A világ egyik legnagyobb és talán leghíresebb folyója folyik keresztül az országon: a Nílus. Khartoum - Omdurmann alatt találkozik a Kék és a Fehér Nílus. Az egyik az etióp hegyek közül, a Tana tóból, a másik az ugandai Albert tóból ered. De az országnak vannak olyan „mozgó vízfolyásai” is, mely a Vádik alapjait képezik. Az esős időszakban megtelnek vízzel, nagy folyókat képezve, melyek északon eltűnnek a Szahara homokjában. Ebben az időszakban a sivatag kivirágzik, kizöldül, s azt az arcát mutatja, mikor még a Szahara egy zöld sziget volt a kontinensen.
Észak-Szudán a Szaharához tartozik, de Kartúmtól dél felé az évi átlagos csapadék mennyisége fokozatosan 150-ről 1000 mm-re nő. Északon kevés az eső, és szabálytalan időközökben hullik. Az esős évszak az ország középső részén 2-3 hónapig, délen viszont már 6-8 hónapig tart (többnyire áprilistól októberig). Északon egész évben északkeleti szelek fújnak, délen az esős évszakban a délnyugati szél az uralkodó. Itt a nyári, csapadékos hónapokban alacsonyabb a hőmérséklet. A déli Dzsubában a januári középhőmérséklet 28 °C, a júliusi 25 °C. Az évi csapadékmennyiség 950 mm. Kartúmban a januári középhőmérséklet 23 °C, a júliusi 34 °C. Az évi csapadékmennyiség 150 mm.
Határos: Északon Egyiptommal, Líbiával és Csáddal, keleten a Vörös tengerrel és Eritreával, dél-keleten Etiópiával, Délen Kenyával és Ugandával, Nyugaton a Közép Afrikai Köztársasággal, Kongóval.
Fővárosa Khartoum. (Benne: Omdurman, Khartoum Bahri.) 14 millió lakos.
Nagyobb városai: Vadi Halfa, Port Sudan, Atbara, Al Fasir, Nyala, Kassala, Waw, Juba, Bor, Wadi Madani, Kosti, Al Ubayyid, Atbara
Domborzat 
Az ország nyugati részét hatalmas homokkő táblák építik fel, amelyekből szigethegységek emelkednek ki, északnyugaton az Uveinat-hegység (1934 m), az ország középső részén a Nuba-hegység (1460 m). A csádi határ mentén a Darfúr 800-1200 m magas fennsíkjából a Marra-hegység vulkáni tömege tör 3088 m magasságba.
Növényvilága is változatos, követi az éghajlati öveket. A sivatagi-félsivatagi kis akácfajok, füvek, gumiarábikum, (A világ legnagyobb gumiarábikum termelője.) majd a szavannák hatalmas baobabfái, akácia erdői… Északon Szudánba kb. 90 kilométer hosszan át nyúlik az egyiptomi Nasszer tó, mely nyolcvanszor nagyobb a Balatonnál. Állatvilága szinte felöleli egész Afrika vadvilágát. A vadállományt veszélyezteti a vadászat. 2001-től huszonegy emlős faj és kilenc madárfaj, valamint két növényfaj veszélyeztetettnek számít. Veszélyeztetett fajok közé tartozik: tarvarjú, a szélesszájú orrszarvú, vörös tehénantilop, karcsú szarvú gazella, közönséges cserepesteknős. A szaharai oryx már nem él vadon.
Szudánban 12 nemzeti park található:
Badinglo
Boma
Dinder
Berg-Hassania
Lantoto
Nimule
Radom
Shambe
Southern
Suakin Archipelago
Növénytermesztése és állattenyésztése igazodott az éghajlathoz. Ahol a sivatag-félsivatag az úr, ott a Nílus mentén ősi árasztásos öntözéssel termelik meg a gabonaféléket (kölest, búzát, cirokot) és a zöldségféléket. A datolyaültetvények a legelterjedtebb gyümölcsültetvények errefelé az oázisokban. Errefelé a nomádok terelgetik teve- juh és kecskenyájaikat. A nomádok alapvetően arab népcsoportokból állnak, de a Szahara-beli tuaregek is gyakran betévednek Csád felől az országba. A nomádokra jellemző, hogy egyre délebb felé húzódnak, az el sivatagosodás miatt, s ez gyakori összetűzéshez vezet a földművelő iszlamizált nem arab népekkel. Erre a legjobb példa a dárfúri konfliktus, melynek csupán etnikai és gazdasági okai vannak. De Istennek hála mára lassan a fúrok lakta vidékekre is beköszönt a béke.
A legnagyobb öntözőrendszer al-Gazirahban van. Hatalmas öntözőműveket építettek ki az Atbara folyón, Hasm el-Girbánál. A mezőgazdaság legfőbb terméke a gyapot, az élelmiszernövények közül a köles- és citrusfélék jelentősek. A nomád pásztorkodó törzsek révén hatalmas állattartománnyal rendelkezik (szarvasmarha, kecske, juh, teve). Az országban több mint 20 millió szarvasmarhát, 19 millió juhot, 14 millió kecskét és 32 millió szárnyast tartanak. Komoly duzzasztógátat építettek Merowee-nál, ami öntözés és energiatermelés szempontjából kiemelkedő. Feldolgozóipara fejletlen, főként mezőgazdasági termékeit dolgozza fel. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 43%, ipar 17%, szolgáltatás 40%. Kivitelében a gyapot játssza a vezető szerepet, de a gumiarábikum (világelső), a földimogyoró és a szezám is jelentős. Behozatalának fő cikkei a gépek, közlekedési eszközök, vegyipari termékek, fémek, textilipari termékek. Kőolajfinomítók, tárolók épülnek, az építőipar rohamos fejlődésnek indult, sok szállodát építenek, folyik a közutak korszerűsítése, építés, s elkezdődött a vasút felújítása is. Az 1960-as évek közepétől az 1990-es évek elejéig a Száhel-övezetet sújtó szárazság és a polgárháború következtében a gazdaság megtorpant, ugyanakkor Szudán óriási adósságállományt halmozott fel. Ez gátolja a további gazdasági fejlődést is. A 2005. január 4-én Nairobiban megkötött béke után az országban beindult a nagyarányú kőolaj és földgáz kitermelés. Bekapcsolódott a bányászatba a maláj és kínai kőolaj társaság is. Óriási építkezéseket fejlesztéseket generált a kőolajbányászat. Észak Darfúrban vasércet, kőolajat és uránércet találtak. Afrika második legnagyobb kőolaj kitermelője lett az ország, tartalékai meghaladják a szaúdi kőolajtartalékokat. Befektetnek: Oroszország, Szaúd-Arábia, India Malajzia, Kína, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Hollandia stb. Magyarországot 2008. november 30-a óta a helyszínen a Magyar Iszlám Közösség képviseli, mint hivatalosan regisztrált egyedüli magyar NGO. Fő exportálási országok: Kína 64,3%, Japán 13,8% és Szaúd-Arábia 3,7%. Fő importálási országok: Szaúd-Arábia 11,7%, Kína 10,7%, Egyesült Arab Emírségek 6,2%, Egyiptom 5,2%, Németország 4,9%, India 4,6%, Ausztrália 4,1%, Nagy-Britannia 4%.
A közlekedési hálózat gyengén fejlett. Összesen 4874 km hosszú vasútvonal köti össze Kartúmot el-Obeiddel, Vádi Halfával, Port Szudánnal és a délkeleti vidékkel. Afrika leghosszabb vasútvonalával rendelkezik, melyet most kezdtek el felújítani. Az úthálózat hossza 53 159 km, ebből esőzések után 45 000 km járhatatlan, vagy csak alig járható. Most indultak el pár éve az autópályák építései is, azonban ez csupán a nagy, aszfaltos és széles utakat jelenti, melyeken valóban elfér négy személyautó egymás mellett. Hiányoznak itt a korlátok, felfestések is. A nagyvárosok úthálózatát és tömegközlekedését is ezekben az években kezdték el fejleszteni.
Nagyon fontos a folyami hajózás, a Níluson egész évben nagy a forgalom. A főbb tengeri kikötők: Port Szudán és Szuakin. Port Szudánból csővezetéken jut a kőolaj Kartúmba. Szudánban 4 068 km a folyami út, ebből 1723 km a Kék- és a Fehér-Níluson zajlik. Fontosabb folyami kikötők: Dzsuba, Kartúm, Kusti, Malakal, Nimule és Vádi Halfa.
Az országban 5 nemzetközi és 7 belföldi légikikötő van.
Népei: Az ország legnagyobb népcsoportja, kb. 51%-ot tesznek ki a magukat araboknak valló törzsek. A második legnagyobb népcsoport a dinka nyelvet beszélők, ők kb. 10%-a az ország lakosságának, délen ők vannak többségben. Tizennégy nyelv van még, melyek összesen 10%-ot adnak ki az ország lakosságának számarányából. Az ország népeinek túlnyomó többsége sémita, vagy kusita eredetű. Lakhelyük szerint, valamint foglalkozásuk határozza meg öntudatukat, eredetmondáikat. Így lehetnek a Nílus völgyének lakói, lehetnek teve-juhnyájakat terelő nomádok, marhacsordákat legeltető fekete népek, vagy hegylakó csoportok. (Ez utóbbiak az etióp határ mentén élnek, rokonságban az etióp népekkel.)
Vallásai: Az Iszlám vallás az ország kb. 75% van jelen, kb. 5-6%-ra tehető a keresztény felekezetek aránya, de a kereszténység délen koncentrálódik főleg, bár a fővárosba történő belső migráció miatt megnőtt a khartoumi keresztények száma is. Vannak ősi kopt-etióp keresztények, de az anglikán és protestáns kereszténység megjelenését az angol uralomhoz kötném, s a keresztény hitterjesztők déli megjelenéséhez. Ők segélymunkásként megjelenve, szívósan igyekeznek az animista, s néha a muszlim vallású feketéket megtéríteni hitükre. A törzsi-animistavallásúak többségben vannak délen.

Közigazgatási felosztás Szudánt 26 tagállam alkotja:
Észak (Ash Shamaliyah)
Nílus-folyó (Nahr an Nil)
Vörös-tenger (Al Bahr al Ahmar)
Észak-Dárfúr (Shamal Dárfúr)
Észak-Kordofán (Shamal Kurdufan)
Kartúm (Al Khartum)
Kasszala (Ash Sharqiyah)
Fehér-Nílus(An Nil al Abyad)
Al Jazirah
Al Qadarif
Nyugat-Dárfúr (Gharb Dárfúr)
Nyugat-Kordofán (Gharb Kurdufan)
Sennar
Dél-Dárfúr (Janub Dárfúr)
Dél-Kordofán (Janub Kurdufan)
Kék-Nílus/Központi (An Nil al Azraq/Al Wustá)
Nyugat-Bahr al Ghazal (Gharb Bahr al Ghazal)
Észak-Bahr al Ghazal (Shamal Bahr al Ghazal)
Unity (Al Wahdah)
Felső-Nílus (A'ali an Nil)
Warab
Jonglei
Tavak (Al Buhayrat)
Nyugat-Egyenlítő (Gharb al Istiwa'iyah)
Középső-Egyenlítő
Kelet-Egyenlítő (Sharq al Istiwa'iyah)
Az ország népessége kb. 40 millió fő.
Népsűrűség: kb. 15 fő/km2
Területe: 2 505 810
Legmagasabb pont: Kinyeti (3187 m)
Ünnepek:
január 1: a függetlenség napja
március 27: az unió ünnepe
változó: ramadán, ill. az az utáni Eid al Fitr
változó: a háddzs, ill. az Eid ul Adha
december 25: karácsony
Szudán egyetemei:
Academy of Medical Sciences
Ahfad University for Women
Bayan Science and Technology College
Computerman College
Omdurman Ahlia University
Omdurman Islamic University
University of Africa
University of Gezira
University of Juba
University of Khartoum
Mycetoma Research Centre
Sudan University of Science and Technology
A világ kulturális örökségéhez tartoznak Dzsebel Barkal és a Napata régió régészeti helyszínei.


Politika: Parlamentáris köztársaság, politikai pártokkal, dél és észak elkülönülve, de szövetségben, helyi államokkal, lokálparlamentekkel és lokálminisztériumokkal. Az ország 1956. január elsején lett független, hosszú angol gyarmati uralom után.
Történelme:
A kezdetek, korai királyságok, Egyiptom, korai kereszténység
Az emberiség történetének hajnalán már éltek e tájon emberek. A Nílus völgye a múltban mindig is természetes ökológiai folyosót, útvonalat jelentett Afrika központi területeitől észak felé, különösen a száraz klímaperiódusok idején. Bár a Nílus vízhozam-változásai sok egykori település nyomait eltüntethették, a terület – a folyamparti zóna és az ehhez közvetlenül kapcsolódó vidék – az írott források és a régészeti adatok tanúsága szerint alapvető emberi életteret jelentett már a történelem előtti időkben is.



A legkorábbi emberi megtelepedés nyomai a Nílus-teraszok változásai, valamint a sivatagi erózió nyomán gyakran felszínre kerültek, az így előkerült pattintott kőszerszámok azonban ritkán maradtak eredeti helyzetben. Az alsó paleolitikum időszakából (Kr. e. 500 000 – 100 000) főként a szakócák különböző változatai maradtak fenn. Az őskőkor középső szakasza (Kr. e. 80 000–35 000) az ún. Levallois-szilánktechnológiával jellemezhető, melynek alkalmazásával sokféle szerszámot, kaparókat, lándzsahegyeket is készítettek. Az egykori vadászok településeinek nyomai gyakran a sivatagi tanúhegyek tetején kerültek elő. A felső paleolitikum során a megelőző korszak eszközfajtáinak helyét egyre inkább a pengeeszközök vették át. A térségben előkerült legrégebbi temetők ebből az időszakból maradtak fenn.
Az őskőkor végső szakaszának jellegzetes eszközei, a geometrikus mikro eszközök – háromszögletű, vagy félhold alakú pengék, kis méretű nyílhegyek – mellett az ún. „Kartúm-mezolitikum” (Kr. e. 8000 körül) néven elkülönített régészeti kultúra már a termelő gazdálkodás felé tartó fejlődés korai példája: megjelentek a háziasított juh- és kecske mellett a halászat is kiemelt szerepet játszott. Az anyagi kultúrában a kerámia elterjedése jelentett alapvető változást.
A neolitikum idején a társadalom fokozatos a differenciálódására utalnak a nagy sírszámú temetőkben tapasztalható különbségek. Először láthatók olyan tárgycsoportok (például elefántcsont ékszerek, a Vörös-tengerből származó kagylók stb.), melyek kifejezetten luxusigény meglétére utalnak. A települések, melyek főként az egykori Nílus-parton helyezkedtek el, hosszú ideig lakottak voltak.
A Kr. e. 3500–2700 közötti időszakban létezett Pre-Kerma-kultúra talán már a legkorábbi felső-núbiai királyság emléke lehet. A korszak nagyméretű, kerek alaprajzú házakból álló települését Kerma mellett tárták fel. A leletanyag kapcsolatot mutat Alsó-Núbiával, egyiptomi hatásnak nincs nyoma, bizonyos egyiptomi lelőhelyeken jelen lévő tárgyak viszont erről a területről származhatnak.
Egyiptom fáraói több alakalommal kiterjesztették hatalmukat Núbiára. Núbia évezredeken keresztül folyamatos kulturális és politikai és gazdasági szimbiózisban volt Egyiptommal.
-Kerma virágzásának az Újbirodalom fáraóinak hódítása vetett végett, akik Kr. e. 1550–től fokozatosan meghódították Núbiát, egészen az 5. katarakta vidékéig. Núbia a fáraók igazi kincsestárává vált, ahonnan évről évre hatalmas mennyiségű arany, drágakő és elefántcsont áramlott Egyiptomba. Az új tartományban domborművekkel és hieroglif feliratokkal díszített kőtemplomok épültek az egyiptomi istenek tiszteletére, de úgy tűnik, hogy – elsősorban a déli területeken – az ősi törzsi vezetők megtartották hatalmukat az egyiptomi hivatalnokok mellett. A núbiai harcosok is az egyiptomi hadsereg fontos részét alkották.
-A Kusita királyság
A Nílus mentén fekvő Szudánt és Egyiptomot már az ősidők óta kapcsolatba hozta az életet adó folyó. Núbiában a fáraók birodalmának hódítása után (Kr. e. 1550 - 1000 k. ), Kusita Királyság jött létre (Kr. e. 8. század). Egymást követték a hódító uralkodók. Fővárosuk Napata volt. Fokozatosan kiterjesztették befolyásukat Egyiptomra. I.e. 750 körül Kashta kusita király meghódította Felső-Egyiptomot, Thébában uralkodott kb. i.e. 740-ig. Utódja, Piankhy, uralma alá hajtotta a Nílus-deltát, egyesítette Egyiptomot, megalapította a 25. dinasztiát. Ez a dinasztia egy évszázadon keresztül uralkodott Kusban és Thébában. Beavatkoztak a mai Szíria ügyeibe, itt szembekerültek Asszíriával. Amikor az asszírok válaszul megszállták Egyiptomot, Taharqa (i.e. 688-663), az utolsó kusita fáraó, visszavonult Napatába, ahol dinasztiája tovább uralkodott Kus királyaként. Ezután birtokaikat déli és keleti irányban gyarapították.
I.e. 590-ben egy egyiptomi hadsereg kirabolta Napatát. A kusita udvar visszaszorult Meroéba. A meroéi királyság lényegében Egyiptomtól függetlenül fejlődött, hatalmának csúcspontján a 2. és a 3. században állt. Területét kiterjesztette a mai Khartúmig.
-Az Újbirodalom bukása után az egyiptomi neveltetésű helyi arisztokrácia ragadta magához a hatalmat, amelynek soraiból Napata környékének uralkodói a Kr. e. 8. század első felére új, erős bennszülött királyságot hoztak létre. A Napata királyság uralkodói Kr. e. 743 körül kiterjesztették uralmukat Egyiptomra is, és mintegy 80 évig núbiai fáraók ültek Egyiptom trónján. Az észak–déli irányban több mint 1600 km kiterjedésű birodalom óriási gazdasági és kulturális fellendülés kora volt Núbia számára. A Nílus mentén minden jelentősebb városban kő- és agyagtégla templomok, királyi paloták és nagy kereskedelmi raktárak épültek. Az egyiptomi nyelvben jártas núbiai papság hieroglif feliratokban örökítette meg az uralkodók tetteit, ugyanakkor az egyiptomi és afrikai formák, hagyományok ötvözéséből lassan új, saját művészeti nyelv született. A kusita kultúra önálló jellege tovább erősödött, miután Napata uralkodóit az asszír seregek, majd a felemelkedő szaiszi uralkodók (XXVI. dinasztia) seregei Kr. e. 664 után fokozatosan kiszorították Egyiptomból. A XXV. dinasztia fáraói és utódaik, valamint a királyi család előkelői a 4. katarakta közelében található Napata környékén temetkeztek, festett, szent szövegekkel ellátott sírkamráik fölé piramisok épültek.
-Jelenlegi ismereteink alapján a Napata Királyság hatalmi centruma az évszázadok folyamán egyre jobban dél felé, az 5. és 6. vízesés közötti szavannás terület irányába tolódott. A birodalom a Kr. u. 3. század első felében Meroitikus Királyság néven újult meg. A királyság legfontosabb hatalmi központja ekkor már a Kartúmtól északra található Meroé városa volt, ahová az uralkodók és családtagjaik is temetkeztek. Meroé királyai felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet, feliratokkal és reliefekkel díszített kőtemplomaik, palotáik és piramisaik nagy gazdagságról tanúskodnak. Meroé diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt a mediterrán világgal és az Egyiptomot elfoglaló Római Birodalommal is. A meroitikus kultúra saját különleges formakincset és stílust hozott létre. A monumentális kőépítészet, a kerámiafestés és más művészeti ágak mellett fontos kulturális vívmány volt, hogy a meroéi írnokok a Kr. e. 2. században sajátos ábécén alapuló írásrendszert hoztak létre nyelvük leírására. A meroitikus írás fokozatosan átvette a korábbi egyiptomi nyelvű feliratok helyét.
A Meroitikus Királyság hanyatlása a Kr. u. 4. század elején kezdődött, ahogy az etiópiai Akszúmi Királyság felemelkedésével a középső Nílus-völgy fokozatosan elvesztette jelentőségét az afrikai kereskedelemben.
Alsó-Núbia a meroitikus kor idején többször cserélt gazdát. A terület egy része hosszabb-rövidebb ideig a hellenisztikus Egyiptomhoz és azt elfoglaló Római Birodalom határövezetéhez tartozott.

-A Meroitikus Királyság hanyatlásában minden bizonnyal nagy szerepet játszottak az új népcsoportok is. Ök. a a délről induló népvándorlások során érkeztek Núbiába, illetve Núbiai-sivatagból kiinduló támadásokkal veszélyeztették a Nílus-völgy lakosságát (noba, blemmyes csoportok ). Ezek a barbár törzsek a Kr. u. 4. századtól új királyságokat alapítottak a Meroitikus Birodalom romjain. Az új királyok a Bizáncból és Egyiptomból érkező hittérítők hatására a Kr. u. 6. században keresztény hitre tértek, és számos kolostort alapítottak. A núbiai templomok falán ránk maradt gyönyörű falfestmények a korszak művészeinek páratlan tehetségét dicsérik. Núbia területén északról dél felé haladva három királyság jött létre: Nobadia, Makuria és Alodia (Alwa). Nobadia az 1. és 3. vízesés között jött létre, legfontosabb városa Faras volt. Nobadia a 7. század végén egyesült aMakuriával. Makuria a 3. kataraktától délre helyezkedett el, fővárosa Old Dongola volt. Alwa királyai uralták Butánát és az ettől délre fekvő területeket, fővárosuk Soba volt. Mindhárom királyságban hadakozó arisztokrácia uralkodott a meroéi lakosságon. Görög címeket viseltek a bizánci udvart utánozva. Nobatiába Theodóra bizánci császárnő küldött misszionáriusokat, akik 540 körül kezdtek ott prédikálni. A núbiai királyok monofizita keresztények lettek.
A keresztény királyságok lakói egészen a 14. századig megtartották vallásukat, amikorra a lakosok nagy része iszlám követője lett. A magaslatokon épült hatalmas erődök a középkori keresztény királyságok, majd a muszlim kor politikai bizonytalanságaira utalnak.
Az Iszlamizációtól
-Egyiptom muszlim uralkodói már 9-10. századtól kezdve fokozatosan egyre délebre terjesztették ki befolyási övezetüket Alsó-Núbiában. A közvetlen katonai hódítások sokáig elbuktak a núbiai népek harciassága miatt. Így a kereskedelem, a kölcsönös szerződések maradtak a kapcsolatok alapjai az iszlám által meghódított Egyiptom és a keresztény Núbia, valamint a délebbi területek között. Több északi arab törzs délebbre költözött, s ez is elősegített bizonyos iszlám hitre való áttérést.. Ezzel párhuzamosan fokozódott a déli területek iszlamizációja is.
A 14. században a Dongola központú Makuria királyság összeomlott, közel ebben az időben az Alwa királyság is felbomlott a déli területeken. Észak-Núbiában, az erős egyiptomi dominancia mellett kisebb fejedelemségek jöttek létre, délen viszont a Funj etnikum által dominált, fővárosáról elnevezett Sennari Királyság jött létre. A „Fekete Kalifátus” uralkodói a 16. században muszlim hitre tértek.
Az iszlám hitre áttért törzsek, a szultanátusok azonban útját állták az északi muszlim birodalmak déli terjeszkedésének. Olyannyira erősek voltak ezek a Núbiai és középső területeken székelő államok, hogy az Oszmán irodalom 1517 után kénytelen volt az egyiptomi tartományának déli részére magyar foglyokból álló telepet beszerveznie határőrizeti célból. Ők voltak a „magyarabok”.
Az iszlám déli terjedését, mint a Szaharában és a szubszaharai térségben máshol is, döntően elősegítették különböző szúfi rendek, „tarikák”. Marabutoknak is nevezhetjük őket, egy-egy „szentéletű” muszlim tudós, vagy harcos köré csoportosultak, annak halála után e csoport megmaradt, s az iszlám terjesztését és tanítását tették meg fő céljuknak. A leghíresebb rendek voltak: A szamanijja, a khatmíja és a mirghanijja.
Núbiában két fontos arab nyelvű csoport keletkezett: dzsáli és juhayna. Mindkettő világosan mutatja az iszlám előtti népességtől való leszármazást. A mai észak-szudáni kultúra núbiai és arab elemeket tartalmaz.
Az 1500-as években a funj nép Amara Dunqus vezetésével megjelent Dél-Núbiában. Kiszorítva Alawa régi keresztény királyság maradványait, Sinnarban megalapították a Kék Szultánságot (As-Saltana az-Zarqua). A 16. század közepén Sinnar vazallus államok és adófizető törzsek sorának parancsolt északon Egyiptom határától a déli esőerdőkig. A kormány a királyi családon belüli trónharcok hosszú sorában jelentősen meggyengült. 1820-ban Muhammad Ali egyiptomi alkirály 4000 katonája megszállta Szudánt. Nekik adta meg magát az utolsó szultán, VII. Badi. Ekkortól, 1885-ig terjedő időszakban jelenik meg Szudán a történelemben, mint politikai-földrajzi egység.

A Mahdi család története, a Mahdi felkelés
1843. Mohamed Ahmed megszületik egy nílusi szigeten. Apja ács volt, s a "dzsáli" törzsből származott. Mohamed Ahmed bejárja fiatal korában Szudánt, majd vándorlásának befejeztekor egy észak szudáni városban, Berberában belép egy szúfi rendbe, a szamanija közösségbe. Mielőtt megállapodna Abba szigetén, vándorló dervisként a rend tagjaként ismerkedik országa életével, az elnyomottakkal. Letelepedése után hirdeti tanait, miszerint minden baj okozója a megromlott erkölcsök, melyeket az angolok és egyiptomi és török kiszolgálói hoztak be az országba. Egyre több tanítványra tett szert, akik által eszméi egész Szudánban elterjedtek. Az ősi iszlám tisztaságának helyreállítását követelte, a nagy felhalmozott vagyonok és földek újra elosztását, egyenlőséget hirdetett! Meghirdette a külföldi elnyomók kiűzésének "programját"! (Magyar vonatkozásról: bizonyos Szulejmán Ignác honfitársunk felvette az iszlámot és pasaként segítette a mahdisták szabadságharcát, melyet később az angolok-elfogása után-kitoloncolással toroltak meg.)
1881. Ramadánja. Muhammad Ahmed elkezdi misszióját. Igét hirdet az angol és egyiptomi-török elnyomók ellen. Mahdivá nyilvánítja magát! Dzsihádot hirdet a külföldi elnyomók ellen! El Obeid ostromát elkezdik a mahdisták, 1882-ben elfoglalják. Mahdi átköltözik Kordofánba.
1882. Két nagy angol-egyiptomi expedíciós sereget győznek le a mahdisták. Ezzel az egész ország felkel Mahdi zászlaja alatt a gyarmatosítók ellen!
1883. Hick pasa legyőzése. Gordon tábornok Khartoum.alá siet csapataival, Khartoumot ostromzár alá vétele megkezdődik Mahdi csapatai által.
1884. Mahdi nem fogadja el az angolok ajánlatát, miszerint Kordofán szultánja lehetne, ha elismeri Anglia főhatóságát Szudán felett! Az ajánlatot Gordon tábornok viszi egy expedíciós sereg élén.
1885. Januárja: Gordon tábornokot megölik Khartoumnál, csapatai katasztrofális vereséget szenvednek. Walesly tábornokot visszaszorítják seregével együtt Egyiptomba. A Mahdisták csapatai egész Szudánt ellenőrzésük alá vonják.
1885. Júniusa: Muhammad Mahdi meghal, (járványban) utódja a kalifa: Abdullahi. Sayed Abd el Rahman, Muhammad el Mahdi fia poszthumusz megszületik.
1885-98. A Mahdista Állam Khalifa Abdullahi alatt. Az iszlám állam kiépítése, annak próbája.
1898. Lord Kitchner visszafoglalja Szudánt. A mahdisták számára megsemmisítő csata az Omdurman-i erődnél. (Egyszerűen legéppuskázták a szudániakat) A vereség nem az angol túlerő, hanem a mahdisták átgondolatlan támadási taktikája miatt következett be. Az angolok a kor legmodernebb fegyvereivel rendelkező elitcsapatokat vetettek be. Segítségükre voltak még a francia csapatok is, s elmondhatjuk, hogy teljes nemzetközi imperialista seregek tudták csak a modern technika és a túlerő miatt a mahdistákat legyőzni! (1898-ban a franciák Fashodához értek.)
1899. November 24.-e: Az utolsó mahdista ellenállást verik le Umm Dibaikaratnál. Abdullah kalifa vezére, Ali 5000 emberéből 3700-at mészárolnak le a csatában a britek. Itt másnap elesett maga Abdullah kalifa is. Ugyanakkor elszórt gerilla ellenállás létezett még több évig Szudán periférikus területein.
1899. december 17.-én elfoglalták a mahdisták utolsó fővárosát, El-Obeidet is az angolok.
1898-1904. Angol-Egyiptomi domínium Szudán felett.
1898-1915. Sayed Abd el Rahman szigorú angol felügyelet alatt.
1914-1918. Az Első Világháború.
1915-1919. Sayed Abd El Rahman arra használja a befolyását, hogy segítse a briteket, s ezzel újra tudja alakítani a mahdiját.
1919. Sayed Abd el Rahman Londonba látogat. Kinevezik a Viktoriánus Királyi Lovagrend tiszteletbeli parancsnokává.
1926. Sayed Abd el Rahman felemelkedése. A Brit Birodalom Lovagrendjének Vezérlő Parancsnokává nevezik ki.
1938. Alapító Kongresszus.
1939-1945. A Második Világháború.
1944. Az Északi Tanácsadók Tanácsa megalakul Szudánban.
1945. Umma Párt 1947-ben megalakul. A Törvényhozó Gyűlés megalakítása.
1951. Egyiptom felmondja a brit-egyiptomi közös kormányzási egyezményt. Egyiptom Farukot nevezi ki Egyiptom és Szudán közös királyává.
1952. Egyiptom: júliusi forradalom, Faruk király trónfosztott lett. Muhammed Nedzsib tábornok Egyiptom elnöke.
1953. Autonómia egyezmény minden szudáni párt, a bitek és az egyiptomiak részvételével (február 12.). Választások Szudánban. Autonóm parlament. Ismael el Azhari NUP miniszterelnök.
1955 decemberében a brit csapatok és az utolsó főbiztos elhagyja Szudán területét, a parlament 19.-én kikiáltja a független köztársaság megalakulását és december 31.-én jóváhagynak egy ideiglenes alkotmányt.
1956. 1. Január: Szudán független.

Az első demokratikus kormány és parlament csak 1958. november 17.-ig élt, ugyanis ekkor Abbud Ibrahim tábornok katonai államcsínnyel magához ragadta a hatalmat.

A háttérben több erő is egymásnak feszült: a két muszlim szúfi rend, ill. pártjaik, a nemzeti egységpárt, valamint az észak és dél ellentéte. Mindezeket tetézte az iszlamizált fekete törzsek nyelvi és kulturális, valamint gazdálkodási ellentétei.

1956 júliusában lett Szudán az ENSZ, az Arab Liga, majd később az Afrikai Egységszervezet tagja is.

Ebben az évben alakult át a brit alapítású felsőoktatási intézmény egyetemmé.
Vasutakat, öntözőrendszereket építettek 1958-ig.

Az 1958-as katonai hatalomátvétel ideiglenesen megoldotta a feszülő problémákat, melyek minden bizonnyal káoszba sodorták volna az országot.

A hatalomátvétel simán zajlott le, sem ellentüntetés nem volt, s a szudáni nagy pártok is elfogadták e tényt. A külföld tudomásul vette az új hatalmat, mely garantálta a megkötött és érvényes szövetségek fenntartását, különösen Egyiptommal.

Mint egy friss önálló államnak, rengeteg segéllyel igyekeztek az új hatalmat segíteni, de biztos az is, hogy egyfajta vetélkedés is megindult, hogy Szudán vajon melyik világrend szövetségese lesz.
A gazdag arab országokból, az USA-ból, a Szovjetunióból ömlött a segély, melyet viszont a katonai kormányzat okosan és jól fektetett be, gazdaságfejlesztéseket, modernizálást finanszírozott vele.
Ekkor építették a Kék Nílus első vízi erőművét, valamint Atbara városánál is az erőművet.
Abbud tábornok elkezdte a helyi közigazgatás reformját is…azonban munkáját már nem fejezhette be, mert országos ellenállás és sztrájk tört ki, egyetemisták tüntettek.
1964 októberében Abbud tábornok önként lemondott és átadta egy ideiglenes kormánynak a hatalmat, melynek vezetője Al-Khalim Al-Khalifa volt.

A „forradalom” a társadalmat felébresztette, jelezte, hogy ha összefognak, sikerül még az erős hatalmat is megdönteniük.
Megfogalmazták a Nemzeti Chartát is,, melyben a maga nemében olyan demokratikus eszmék jelentkeztek, mint például az Egyetem autonómiája, a bírói hatalom függetlensége…
1965. március 16.-ra összehívták az északi és déli pártok konferenciáját, hogy közösen és demokratikusan vezessék ki az országot a válságból.
Ugyanis napirendre került a déliekkel való kapcsolat rendezése, a menekültek hazatérése, a déliek integrációja a hatalom minden részébe, a teljes vallásszabadság engedélyezése, stb.
A pártok egy része iszlamizációt követelt, másrészt nem tudták eldönteni, hogy a végrehajtó hatalom elnöki, vagy parlamentáris legyen.
Természetesen itt már működött a kétpólusú világrend, ugyanis a szudáni kommunista párt és csatlósai inkább támogattak titokban egy polgárháborút, csakhogy a végén ők kerülhessenek ki győztesen a hatalomba.
Dél Szudánnal kapcsolatban elkezdődött egy regionális autonómia irányába történő fejlődés.
1969-ig többször is volt választás, azonban eredményei nem stabilizálták politikailag az országot.
Délen egyre hevesebb és véresebb összecsapások történtek a kormányerők és a lázadók között. Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete egyre romlott.
A zűrzavarban és minden tekintetben a lejtőn lévő országban szinte senkit sem lepett meg, hogy Dzsáfár Nimeri ezredes 1969. május 25.-én államcsínnyel megszerezte a hatalmat.
Újból katonák irányították az országot.
A társadalom szinte szkeptikusan vette az újabb katonai hatalomátvételt, mert az eddigi öt év alatt szinte az összes politikus, ill. politikai erő lejáratta magát.
Nimeri nyugdíjba küldte a főtisztek jelentős részét, s kifejezte szimpátiáját a Gamal Adbel Naszer rezsimjével.
Nimeri Naszeri forradalmat akart, hiszen akkoriban a naszeri idea volt az arab világ „kedvence”.
Ez volt az un. „harmadik utas” mozgalom, az el nem kötelezettek mozgalma, mely természetes szövetségének tekintette a szocialista világot, élen a Szovjetunióval. Természetesen a szudáni „fiatal tisztek” mozgalmában jelentős szerepet kaptak és vállaltak a szudáni kommunisták is.
Meghirdették a „szudáni szocializmust”, ám a szudáni kommunisták, csakúgy mint Egyiptomban, kontroll alatt voltak tartva.
Feloszlatták a hagyományos szúfi rendeket és politikai pártjaikat.
Nimeri új pártot hozott létre, a Szudáni Szocialista Uniót.
Létrehozta a Forradalmi Tanácsot, melynek egyetlen civil tagja volt, Babiker Avadallah.
Szudánnak hivatalos elnevezése is megváltozott: Szudáni Demokratikus Köztársaság lett.
Komoly vagyonelkobzásokat indítottak meg, koholt bírósági korrupciós eljárásokat, ítéleteket kreáltak, a híres Mahdi családot is üldözték.
Hádi al-Mahdi imám vezetésével meg akarták Nimerit gyilkolni, de miután ez nem sikerült, Nimeri vezette katonai erők Mahdit és híveit legyilkolták a Fehér Nílusi Aba szigetén.
Az SZKP egyik vezetője John Garang déli politikus és katonatiszt volt, aki az autonómia programjának elkészítésére kapott a kormánytól megbízást.
Külpolitikájában elismerte az NDK-t, jó kapcsolatokat alakított ki a kelet európai szocialista országokkal, Kínával, s Kadhafi Líbiájával is. Egyiptomot már említettem. (Fél év múlva a föderációból Szudán kilépett.)
Megtörtént a modern kori Arab Világ első kísérlete az egyesítés első lépcsőjéhez: Kadhafi Líbiája, Naszer Egyiptoma és Nimeri Szudánja szövetségi államban egyesültek.
A szudáni kommunisták, akik bár a hatalomban voltak, de ez a lépés számukra elfogadhatatlan volt, Hásim Ata őrnagy vezetésével puccsot kíséreltek meg 1971. július 19.-én. Bár sikerült a fővárosban a hatalmat megkaparintani, de a kirobbant népi felkelés szinte azonnal, három nap alatt megdöntötte a kommunista kísérletet. Nimeri rögtönítélő katonai bírósága több tisztet a puccs résztvevői közül elítélt és kivégeztetett.
A kommunista hatalom átvételi kísérlet új szakaszt hozott Szudán modern kori történelmében.
Nimeri lassan, de komolyan lazítani kezdte a külpolitikai kapcsolatait a szocialista világgal, s például megszakította kapcsolatait az NDK-val és Bulgáriával, akik érdekes módon, a kommunista puccskísérlet után már szinte az első napon elismerték az új marxista szudáni vezetést…ekkora hibát….
Szudánnak javultak a nyugati kapcsolatai, Nimerit a kemény fellépése miatt a kommunisták ellen a szudáni muszlim vallásos népesség körében nagy népszerűséget okozott.
1972.-ben Déllel aláírták a területi autonómiát biztosító szerződést három déli tartománnyal, akik egy tartományba szerveződtek.
A belpolitikában is változás történt, minden pártot betiltottak, megszüntettek, kivéve a SzSzU-t. Leállították a kisajátításokat, államosításokat, s inkább olyan rendelkezéseket hozott a kormány, mely a nyugati befektetéseknek adott előnyöket.
A hataloméhes szudáni kommunistákat teljesen felszámolták, s nem engedték a hagyományos politikai pártokat sem a közéletbe.
A nyugati hatalmak közreműködése és nyomása után 1977-ben bejelentették a „nemzeti megbékélést”.
Hazatérhetett Szádik al Mahdi, Haszan al Turabi.
Viszont 1978-ban Nimerit komoly belső kritika érte, hogy támogatta a Camp David-i megbékélést, kiállt Egyiptom mellett.
Több vezető civil politikus ismét elhagyta az országot.
Az elszigetelődött Egyiptomot látva, Nimeri erősítette az arab országokkal a kapcsolatait,
s elkezdte az eltávolodást Egyiptomtól.
1980-ra mind Egyiptommal, majd Líbiával, aki ekkorra teljesen már a szocialista oldalon állt, megromlottak a kapcsolatok. Volt egy rövid csádi háborúja is az országnak, s a későbbi helyet Csáddal mindig úgy alakult, hogy Szudán szinte mindig menedéket adott egy csádi elnökjelöltnek, aki éppen alulmaradt a szomszéd ország politikai küzdelmeiben.
1984-ben pl. Líbia bombázott egy rádióállomást Szudánban.
Nimeri ellen több merényletet kíséreltek meg, a megbízók az ellenséges szomszéd államokból származtak.
A gazdaság folyamatosan elkezdett romlani.
1982-ben Szudán kibékült Egyiptommal, viszont ezt látva a déli vezetők a Szovjetunióban bíztak, s szövetkeztek Líbiával, Etiópiával és él Jemennel. A központi kormány látva, hogy a szocialista orientációjú Etiópia Szovjet segítséggel őket akarja destabilizálni, támogatni kezdte az eritreai lázadókat, akik önálló országot szerettek volna újból létrehozni az etióp tartományból. (Független is volt, Etiópia csupán megszállta.)
A nyolcvanas években a viszonylagos stabilitással rendelkező Szudánba óriási menekülthullám érkezett a szomszéd országokból, ahol gazdasági összeomlás, katasztrófák, éhínség és polgárháborúk dúltak.
Szudán gazdasága is megroppanni látszott.

Közben több államcsínykísérlet is történt, melyet ugyan Nimeri kezelni tudott, de a nemzeti valutájának leértékelését, bizonyos alapvető élelmiszerek nagyarányú emelkedésével már nem tudott mit kezdeni. Óriási népi elégedetlenség indult el, még egyetemeket és iskolákat is bezártak, a tanárok, egyetemisták is sztrájkba léptek.
Déllel megromlottak a kapcsolatok, egyrészt a saria bevezetése, másrészt a délen kitermelt kőolaj Port Szudánba való elszállítása okozott komoly feszültséget a két országrész között!
Dél két „felszabadítási” hadsereget hozott létre, s 1984-re teljesen meggátolták a kőolaj kitermelését délen.
Az iszlamizáció, azaz a saria bevezetése északon népszerű, de bizonyos intézkedéseket Szadik al Mahdi kritikával illetett.
Nimeri még inkább keményebben lépett fel mind délen, mind a belső ellenzékével szemben.
1984-ben, mikor Nimeri éppen az USA-ban volt látogatáson, hadügyminisztere, aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka is volt, Abdul Rahman Szuvár ad-Dahab vértelen államcsínyt hajtott végre, Nimerit megfosztotta a hatalomtól, átmeneti katonai tanácsot nevezett ki.
Dél fegyverszünetet hirdetett, a szudániak örültek.
Líbiával, Etiópiával és Iránnal helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat, Nimeri nyugatbarát rendszere megbukott.

Dahab vezérezredes óriási feladattal találta magát szemben:
Az ország gazdasági helyzete romokban, teljes eladósodás, a kőolaj kitermelés leállt, délen káosz és háború, menekültek milliói az országban, több százezer ember közvetlen éhhalál küszöbén.
1985-ben új alkotmányt hirdettek ki, mely garantálta a vallásszabadságot és a pluralizmust.
Az arab országokból, valamint a fejlett nyugatról hatalmas segélyakciók indultak el, melyek csak részben tudták a lakosság alapvető ellátását megoldani.
Az Átmeneti Katonai Tanács kiírta az általános választásokat, melynek lezajlása után a megválasztott öttagú Elnöki Tanácsnak a hatalmat átadta.
A létrejött polgári kormány azonban óriási nehézségekkel találta magát szembe.
Délen nemcsak a John Garang erői támadtak, hanem rengeteg milícia fosztogatta a civil lakosságot. A belső menekültek száma több milliónyira nőtt, s jellemzően a fővárosban, vagy nagy tartományi központokban gyűltek össze. Élelmezésük szinte lehetetlen volt. A segélyeket továbbra is Nyugat és a gazdag arab országok adták, viszont Szadik al Mahdi jó kapcsolatokat alakított ki ismét a Keleti tömb országaival.
1987-ig azonban az új kormány semmiféle ígéretét nem tudta megvalósítani, többször rendkívüli állapotot is kihirdettek. Az SPLA egy merész támadásban a fővároshoz 60 km-re tudott előre nyomulni, azonban a központiak visszafoglalták a területet.
Közben koalíciós válság is keletkezett a két legnagyobb párt között, majd ismét egységkormány alakult.
Mintha csak Isten is büntetné a szudániakat, több évi komoly szárazság után az esőzések által komoly áradások és katasztrófák sújtották az országot.
Százezrek maradtak fedél nélkül, a termések java része megsemmisült.
1989-ben a nagy társadalmi nyomásra, a hadsereg közbenjárására egységkormány alakult.
1989-ben elbukik egy Nimerihez hű katonai államcsínykísérlet, azonban még ez év június 30.-án Omar Haszán Ahmed el Bashir tábornok katonái élén átveszi a hatalmat, iszlám orientációs kormányt alkot meg, s azóta is vezeti immár a polgári kormányt, és mint megválasztott köztársasági elnök a Szudáni Köztársaságot.

Omár Haszan Ahmed el Bashir azóta lassan, de kivezette Szudánt a déliekkel folytatott, talán leghosszabb afrikai polgárháborúból, melyre 2005. január 5.-én Nairobiban tettek pontot.
Azóta meghalt helikopter balesetben John Garang, aki mitikus politikus volt, mert a hosszú harc után belátta, hogy északnak és délnek meg kell békélnie, mert a két országrész egymásra van utalva. Most népszavazást tartottak, s valószínű, hogy a népszavazás eredményeképpen délen új állam születik majd. De az egymásrautaltság miatt mindenképpen együttműködés lesz a jellemző e két területre a jövőben.
Ugyanakkor 2003 óta tart a darfúri konfliktus, mely polgárháborúvá szélesedett, de igaz, hogy nemrég fegyverszünetet kötöttek a nagyobb fúr lázadó erők és a központi kormány.
Rengeteg a belső és külső menekült Szudánban, de Isten akaratából egyszer béke lesz.

Viszont az ország óriási fejlődésnek indult: Khartoumban szállodák, új minisztériumi épületek épülnek, elkezdődött az infrastruktúra teljes kialakítása, megjelentek a kínai, orosz, maláj és egyéb ázsiai befektetők az országban.
Óriási kőolaj tartalékokat fedeztek fel, nagyobbakat, mint Szaúd Arábiában vannak.
De komoly urán, vasérc és arany lelőhelyeket is felfedeztek.
Ezek a lelőhelyek jórészt Darfúrban vannak, s megjegyzendő, hogy a szomszédos Csádban is amerikaiak fúrnak kőolaj után, de ott is találtak uránércet.

Legújabb: A Hágai Nemzetközi Bíróság elfogatási parancsot adott ki a darfúri atrocitások miatt a jelenlegi elnök, Omar el Bashir ellen.
Ez a tény felháborító, ugyanis Bashir elnök hivatalban lévő köztársasági elnök, aki igen sokat tesz az ország egységéért és belső békéjéért. Nem mellékesen, igen szeretik Szudánban.
Az idei (2010) választásban elsöprő sikert aratott. Ragaszkodik az arab és iszlám tradíciókhoz, de minden erővel szeretné az országot a lehető legjobban demokratizálni, így működik a parlament és működnek a pártok is. A legerősebb és az összefogást hirdető párt a Nemzeti Kongresszus Pártja, melyet egyfajta nemzeti és jobboldali centrum összefogás pártjának lehetne nevezni.

Darfúri konfliktusról röviden

(Darfúr két részre osztható, észak –El Fasir központtal, dél, Nyala központtal. Itt található a világ legnagyobb menekülttábora, a kalmai, közel 300ezer fő él itt nyomorúságos körülmények között.)

Okai:
A Szahara dél fele húzódik, s ezért a nomád muszlim arab nyelvű állattenyésztők szinte rálegeltetik legelő híján állataikat a fekete muszlim vallású fúr törzsek megművelt földjeire.
Ilyen és hasonló konfliktusok előfordultak már a szubszaharában, ez nem egyedi.
Két mezőgazdasági kultúra harca, mely több mint ezer éve tart: a nomád állattenyésztők és a letelepedett földművesek harca.
Azonban manapság a fegyverek is megváltoztak, már nem íjakkal, nyilakkal és elöltöltős puskákkal harcolnak, hanem modern tűzfegyverekkel. Így nem a sebesültek száma magas, hanem a halálos áldozatoké.

Új elemként megjelent a felfedezett komoly mennyiségű kőolaj, arany és uránérc is, mely egyrészt a helyieket egy új elosztási rend megvalósítására késztette a központi kormány ellenében. Másrészt nemzeti-törzsi ellentétek is megerősödtek, betört a nacionalizmus. A muszlim fekete afrikai, kontra a muszlim arab kultúrájú szudánival…

A fegyverkezés új elem. Nem csupán a szokásos vadászfegyverek léptek színre, hanem külföldről (mert honnan máshonnan) megérkeztek a modern ismétlő fegyverek, géppuskák, gépágyúk és a sivatagos-félsivatagos dűnék gyors egyszerű „harci” járműve, a platós négy kerék meghajtású kisteherautók. (Melyekre gyorsan felszerelték a gépágyúkat, géppuskákat, s szállító jármű is lett belőle.) Még gyakran vaslemezekkel is ellátták őket.
Ezek drága dolgok az egyszerű földműveseknek. Külföldi, a térség ásványi kincseire ácsingózó erők, országok, titkos szolgálatok állnak az anyagi támogatások mögött. S megalakultak a különböző darfúri „felszabadítási” politikai mozgalmak is.

A gyakran emlegetett „dzsandzsavid” csapatok egyszerűen nem léteznek, legalábbis nem így. Ugyanis ez a név azokat illeti, akik tulajdonképpen rablóbandák, s kifosztanak mindenkit tekintet nélkül. Régen tevés osztagokként „működtek”. Egyszerűen haramiák. Az arab származású, gyakran a kormány által felfegyverzett önvédelmi csapatokat hívják így külföldi újságírók. Ez egyfajta torzítás…

Szudán fejlődni fog, ha hagyják.
Ha békén hagyják, hogy fejlődjön!
Nekünk, magyaroknak is sok keresni valónk van ebben az országban, akár gazdaságilag, akár kulturálisan, vagy politikailag.

Észak Szudánban élnek kései elvándorolt rokonaink, a magyarabok. A magyar törzs, arabul: magyarab.
Róluk külön írok majd.


Felhasznált forrás: leellenőrzött wikipédia,
Saját tapasztalatok, kutatások


Budapest, 2011. január 20.


Bolek Zoltán


admin - January 22 2011 · 0 hozzászólás · 3479 megnyitás · Nyomtatás

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Stratégiai partnerünk

Hadísz:

An-Nauvvász ibn Szem’ánra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki a Prófétára hivatkozott, miszerint azt mondta:

A jámborság, az a jó erkölcs. A bűn pedig az, ami nyugtalanságot okoz a lelkedben, és nem szeretnéd, hogy az emberek tudomást szerezzenek róla. (Muszlim)


Kategória: Kegyes Korán

Archívumunkból


Lejátszó

Kattints a kategória, azután pedig a kiválasztott zeneszám nevén.

  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • 2011. április 08.
  • 2011. február 11.
  • 2011. február 18.
  • 2011. február 25.
  • 2011. március 04.
  • 2011. március 11.
  • 2011. április 01.
  • 2011. április 15.
  • 2011. április 22.
  • 2011. május 06.
  • 2011. május 13.
  • track 1.
  • track 2.
  • track 3.
  • track 4.
  • track 5.
  • track 6.
  • track 7.
  • track 8.
  • track 9.
  • track 10.
  • track 11.
  • track 12.
  • track 13.
  • track 14.
  • track 15.
  • track 16.
  • track 17.
  • track 18.
  • track 19.
  • track 20.
  • track 21.
  • track 22.
  • track 23.
  • track 24.
  • track 25.
  • track 26.
  • track 27.
  • track 28.
  • track 29.
  • track 30.
  • track 31.






Központunk


1141 Budapest, Paskál utca 60.

Email: postmaster@magyariszlam.hu

Vidéki mecseteink


Debrecen: Egyetem sugárút 56.

Győr: Hunyadi u. 6.

Siklós: Felszabadulás utca 3. (Malkocs bej dzsámi)

Zakát

Számlaszámunk:
(HU45) 1174 9053 2003 6861 0000 0000
swift code OTPVHUHB
Magyar Iszlám Közösség

PayPal:
postmaster@magyariszlam.hu


Hungarian Exam Center:
Magyarországi Vizsgaközpont:
Isa Omar Masjid
Bp. XIII. Róbert K. krt. 104.




Facebook-csoportunk

Copyright © 2011 Magyar Iszlám Közösség
Powered by Faiz icons by Hamzah Pingsut (www.ubuntu-indonesia.com) & Styleislam icons (www.styleislam.com)
Az oldalunkon megjelentetett írások és egyéb tartalmak a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2019 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Generálási idő: 0.06 másodperc | 1,510,260 egyedi látogató | jQ Blog | Free Php-fusion Themes | Freethemes4all.com